Hogyan kapcsolódhat házasságunk az Eucharisztiához?
A házassági szövetséget Krisztus a szentség rangjára emelte. A házasság szentségét a házastársak egymásnak szolgáltatják ki, a kölcsönös önátadás által. Az Eucharisztiában ugyanezt az önátadást fedezhetjük fel. Jézus nekünk adja magát és nem fél ránk bízni magát kenyér színében, nem mondja, hogy nem vagyunk rá érdemesek, és bevállalja azt a rizikót is, hogy az önátadás után esetleg mégsem bánunk vele kellő tisztelettel.
A legstabilabb kapcsolat az Istenkapcsolat, hiszen Ő mindig ott van és ott lesz nekünk, bármilyen helyzetbe kerülünk. Ezért mindig ez a kapcsolat kell, hogy az első legyen az életünkben. Ebben az Istenkapcsolatban kellene beágyazódva megszületnie a házasságnak, és minden további emberi kapcsolatnak.
A Krisztussal való egyesülés a szentáldozásban olyan a lelkünknek, mint földi síkon a házastársunkkal való egyesülés. Mindkettő fizikai és lelki egyszerre. Nem teljes, ha csak az egyik sík van jelen.
Gyakran halljuk, milyen fontos a házasságban a megfelelő kommunikáció. Amikor az egymással való beszélgetés elmarad, hiába vagyunk együtt testileg, elkezdenek problémák lenni. Itt megint párhuzamot lehet vonni: ha csak szentáldozáshoz járulok, de nem imádkozom, vagyis nem beszélgetek Istennel őszintén, akkor az Istenkapcsolatom olyan üres lesz, mint a házasélet beszélgetések nélkül. Ezért fontos az imádság, bármilyen élethelyzetben vagyunk.
A családban nagyon fontos a példaadás a szentségi élet során. Gyermekeink rólunk veszik a példát. Ha együtt megyünk szentmisére, ha látják, hogy rendszeresen járunk gyónni, áldozni, szeretettel vagyunk embertársaink iránt, segítünk másokon, tisztaságban élünk, akkor ez lesz számukra a minta. A példaadás házastársunk számára is fontos lehet: nem biztos, hogy azonos lelki szinten éljük meg a hitünket, sőt előfordulhat, hogy egyikünk valamikor hitbéli krízist él meg. Úgy, ahogy betegségben egymás testére vigyázunk, vigyáznunk kell egymás lelkére is.
Felfedezhetjük, hogy egy élő Istenkapcsolatban, nagyon hasonló dolgok szükségesek, mint a házasságban:
imádság = kommunikáció;
szentségimádás = csend;
dicsőítés = elismerés/dicséret;
szentáldozás =egyesülés.
A családban életállapotunk nem mindig teszi lehetővé, hogy intenzív lelki életet éljünk. Ez érthető, de fontos, hogy ne mondjunk le erről. Hiszen az Úr Jézus azt mondta, aki nem eszi az én testem, abban nem lesz örök élet. Nem kell tehát kutatnunk az örök élet elixírjét, hiszen Jézus itt van velünk az Eucharisztiában.
Az írás megjelent a MÉCS családközösségek Élet Kenyere c. kiadványában