Az én Jézusom a Krisztus, aki
búcsúbeszédében így szólt
tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm
volna, de nem vagytok hozzá
elég erősek.” (Jn 16, 12)
A teljes igazság lényeges része,
hogy Krisztus által juthatunk el
a mennyei Atyához,
aki az örök életben vár mireánk.
Még nem vagyunk elég erősek ahhoz,
hogy ezt megértsük.
Jézus ezért ígéri meg
az Igazság Lelkének eljövetelét.
Az Igazság számunkra, – túl nehéz.
Egyszerre szól Isten Titkáról,
és ezzel együtt Jézusnak
az Atyával való kapcsolatáról.
Ugyanakkor a világ sorsáról is.
Szól az emberről, szól saját magunkról.
Az emberi értelmet Isten mindig meghaladja.
Ő a Leghatalmasabb Titok.
Ugyanakkor szerethető
és vonzó titokként mutatja önmagát.
Szívünk, – sajnos, – mégis hajlamos arra,
hogy bezáruljon Előtte.
Hiszen életünkben annyi minden,
még a jelen pillanat elfogadása
és értékelése is
nehéz emberi képességeink számára.
Az önmagunkról alkotott végső igazság is
Isten megvilágosító fénysugarában tárul elénk.
Csak a Lélek erejében vagyunk képesek
felismerni és elfogadni,
hogy az Atya szereti a Fiút,
és a Fiú szereti az Atyát.
Erről a szeretetről oly sokszor vall Jézus.
És megígéri, hogy eljön az Igazság Lelke.
A teljes igazság pedig az, hogy az
egy, élő és igaz Isten, – a Szentháromság, –
elfátyolozott, ugyanakkor
kinyilatkoztatott Igazság.
Atya, Fiú és Szentlélek!
Három személy, – egyetlen Lényegben!
Ennek tudása a szeretet Istenének
önközlése alapján érkezik hozzánk.
Az Atya a Fiú és Szentlélek,
a Szeretetben Szentháromságos Egy Isten.
Atyaisten, – aki szeretetéből fakadóan,
létbe hívott és létben tart minket és mindent.
Az Isten az emberben, – maga a Fiúisten.
Az Isten bennünk, – a Szentlélekisten.
Mert mi a Szentlélekisten templomai vagyunk.
A Szeretet és Igazság Lelke van jelen
szeretetünkben és megismeréseinkben.
Ők hárman; az Atya, a Fiú, és a Szentlélek,
– a Szeretetben, – a mi szeretetünkben is, –
a Szentháromságos Egy Isten!
Ezért tehát, – nem elég hinni Istent,
nem elég hinni Istennek,
hanem a legfontosabb: hinni az Istenben.
Benne bízni a végsőkig.
Ráhagyatkozni örök Szeretetére.
Arra a Szeretetre, mely a halálból feltámadott
és megdicsőült Fiúban láttatja meg velünk
életünk kereszthordozásának lényegét.
Mivel ehhez mi sosem vagyunk eléggé erősek,
a Lélek az, aki korlátaink ellenére is
segítségünkre van,
hogy a magunk szenvedéseit, magányait,
szomorúságainkat fel tudjuk emelni
a Szentháromságos Egy Igaz Istenhez.
(Csukor Árpád)