Az én Jézusom a Krisztus, aki kétezer évvel ezelőtt,
Pilátus palotájában, – amikor a helytartó megkérdezi
Tőle, hogy király-e, határozottan visszakérdez:
„Magadtól mondod ezt,
vagy mások mondták neked rólam?” (Jn 18, 34)
Megengedi Pilátusnak, hogy királynak nézze Őt,
– mert a szó teljes valóságában király Ő, –
de egészen másképpen király,
mint ahogyan királyságát Pilátus elképzeli.
Krisztus hatalma és királysága abban áll,
hogy feltárja és közli velünk Isten
végtelenül odaadóan gyengéd szeretetét.
Nyilvánvalóvá teszi előttünk azt,
hogy a teremtő és bennünket létben tartó Isten,
– Fiában, a Mindenség Királyában, –
nyilatkoztatja ki önmagát.
Tőlünk pedig ezen az ünnepen
különös határozottsággal kéri,
erős hittel valljuk meg és ünnepeljük királyságát!
Magunktól tegyük ezt és ne azért
mert mások mondták Felőle!
Jézus Krisztus Úr és Király!
Ezen a kinyilatkoztatott igazságon
nem változtat semmit az, hogy mi ezt
elfogadjuk, – vagy sem.
De az életünk függ tőle!
Jézus nemcsak Pilátusnak, hanem nekünk is,
mindnyájunknak, – egyenként és személy szerint, –
szögezi kérdését:
valóban hisszük-e és elfogadjuk-e,
hogy Jézus Krisztus életünk királya?
Vagy csak úgy vagyunk ezzel, mint Pilátus.
Mások mondták… Hallottunk róla…
Otthon, hittanórán, szentmisén, istentiszteleten…
Belegondolunk-e, mit is jelent a szó,
– annak teljes értelmében, –
Krisztus királysága, – számunkra?
Abban a pillanatban, mikor Jézussal
mint királyunkkal találkozunk,
és a hit kegyelméből felismerjük Őt,
– fel kell nyíljon a szemünk, és ujjongjon a szívünk!
Ő felragyogtatja előttünk királyi valóságát,
akárcsak a Tábor-hegyen tanítványainak.
Abban a pillanatban, mikor igent mondunk rá
és elfogadjuk Őt Megváltó Királyunknak,
– meg kell változzon életünk!
Másként kell tekintsünk magunkra és testvéreinkre!
Jézusé vagyunk és Ő a miénk!
Királyunk pedig gyermekeként oltalmaz minket!
Ekkor megszületik szívünkben a valódi alázat.
Ettől kezdve tudni fogjuk, hol a helyünk,
és rá kell ébredjünk, milyen hatalmas csoda
Krisztus Királysága!
Királyság, melyben Istenünk lehajol hozzánk,
hogy Magához emeljen bennünket!
Király Ő, aki egyszerre végtelen,
hatalmas és törékenyen gyöngéd.
Király Ő, aki túlmutat minden elvárásunkon.
Pompába és gazdagságba öltözés helyett
szegénységbe, egyszerűségbe,
kiszolgáltatott emberi törékenységünkbe rejti el
mennyei királyságának kincseit, csodáit,
ajándékait és kegyelmeit.
Olyan Király Ő, aki szolgálni jön közénk.
Aki ismer minket, ismeri vakságunk,
süketségünk, gőgünk, sebzettségünk.
Tudja, hogy elénk kell élnie azt az életet,
amelyen átragyog a Mennyei Atya örök terve
az ember méltóságáról, üdvösségéről.
Jézusnak felénk hangzó kérdései közül számunkra
ez a legfontosabb, amelyet Pilátusnak is feltesz:
„Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták rólam?”
Szeretettel:
Csukor Árpád