Az én Jézusom a Krisztus, – aki szól,
és figyelmeztet: „Virrasszatok,
mert nem ismeritek
sem a napot, sem az órát!” (Mt 25, 13)
Életünk minden pillanatában
késznek kell legyünk arra,
hogy az Úr, – „ajtónkon zörgethet!”
Az értelmesnek teremtett lény,
– az ember, – jól tudja,
hogy földi léte véges.
Éppen ezért érzi szükségét annak,
hogy e véges létnek értelmet adjon.
Mivel teheti ezt?
Azzal, hogy értelmével
és szabad akaratával
elfogadja Teremtőjének
róla alkotott elgondolását,
– őt üdvözíteni akaró tervét.
Életét, sorsát, bánatát és örömét,
legyen képes Istenének
szerető Gondviselésére bízni.
Földi léte kezdetétől,
annak végéig éli ezt,
– rendületlenül és állhatatosan.
Ez az ő „virrasztása!”
A virrasztás tehát nem csak
az alvás megvonása,
hanem életünk és képességeink
tudatos összpontosítása.
Az ésszerű meghajlással elfogadott Cél
megvalósításának érdekében.
A virrasztás, – az egyén és közösség
törekvését átfogó életforma.
Várakozás, – a készenlét állapota, –
mindennapjaink nyüzsgésének zajában.
Aggódás mentesen megfelelni
mindennapjaink feladatainak.
A katolikus liturgia
az ünnep előtti virrasztást ismeri.
A krisztusi ember Hatalmas Ünnepet
van hivatva , – előkészíteni!
Azt amire egész életünkben
vágyunk és várunk.
Amivel másoknak is jeles napokat szerzünk,
azzal, hogy jó szívvel szolgáljuk őket,
hisz ünnepünk s az ünnepük,
a mi kezünkben van.
A keresztény ember virrasztva kell
megvalósítsa életét
Isten, az embertárs, – és a maga örömére.
Biztos reménnyel kell tekintsen jövőjére,
az életén túlra is, – és közben mégis, –
itt és most kell megélnie annak teljességét.
Számára a mában,
– múltja, jelene és jövője egyesül.
A virrasztó ember felelősséggel figyeli
a változások jeleit.
Ragaszkodik a meggyőződése szerinti
helyes lehetőségekhez.
Időben észreveszi a veszélyeket,
és azok hatását Istentől kért segítséggel
csökkenti vagy megelőzi.
Nem merül el a mindennapok problémáiban.
Mindent Krisztus tanításához viszonyít!
Állandóan ellenkezik a sodródással!
Mindez személyes odafigyelést,
és nagy erőfeszítést kíván.
Ez nem könnyű!
Éppoly nehéz, mint a virrasztás
az álmos ember számára…
Szép vasárnapot!
(Csukor Árpád)