Az én Jézusom a Krisztus, aki amikor arról
beszél, hogy ő, mint jó pásztorunk vezet minket,
akkor kijelenti: „Ismerem enyéimet,
és enyéim is ismernek engem…” (Jn 10, 14)
Olyan jó ennek az ismeretnek
fényében élni életünket!
De mi is ez az Úrtól ránk sugárzó
és felőlünk az Úr felé sugárzó ismeret?
Tudjuk jól, hogy Jézus állításai magáról,
és kijelentései, – mennyire igazak és kifejezőek.
Bár igazán megcáfolhatatlanok,
mégis vannak, kik nem hiszik el.
De a keresztény, – a krisztusi ember, –
szükséges, hogy választ adjon arra,
ha Ő a jó pásztor, – akkor, én, – kié is vagyok?
Ha Ő ismeri övéit és övéi, – kik közé tartozónak
vallom magamat, – ismerik Őt, akkor fel kell tennem
magamnak azt a kérdést is, hogy milyen
ennek az ismeretnek sugárzó fénykörében élni?
Jézus jól tudja mindazt,
amely dolgok már megtörténtek életünkben
és amelyek meg fognak történni.
Jól ismeri vérmérsékletünket, hozzáállásunkat
az élet dolgaihoz, a magunkkal hordozott
terheltségeinket, de gondjainkat, bűneinket is.
Ő valóban és teljesen ismer bennünket!
Sőt, – és ebben van valami, szinte félelmetes is, –
jobban ismer, mint mi magunkat!
Látja mennyi sötétség van hamis fényeink mögött.
Tudja, hogy mennyi hazugság van
kimondott szavaink között.
De azt is látja és tudja, hogy mennyi jóság van
bennünk, amit sokan észre sem vesznek.
Hogy mennyi jó tulajdonság van bennünk,
mit mások lekezelnek.
Sőt Jézus számára kifejezetten kedvesek vagyunk.
Különösen akkor, amikor bár tétova léptekkel,
de Feléje törekszünk és igyekszünk
mindig jobban megismerni Őt.
Ennek az ismeretnek birtokában pedig
nem is tudunk mást tenni, mint megszeretni Őt!
Aki kedves számunkra,
annak a megismerésére törekszünk.
Az egészben pedig az a tökéletes és teljes Örömhír,
hogy Őelőtte azok lehetünk, akik vagyunk.
Az, hogy Jézus ismer minket,
azt a feladatot jelenti számunkra,
hogy mi magunk is minél jobban megismerjük Őt.
Ebben az ismeretben mélyülünk el
az Evangéliumok olvasásával.
Ezen túl pedig, hogy Ő nekünk személyes és
jó barátunk legyen,
az Írás azon mondatai fognak segíteni,
melyeket kifejezetten
magunkhoz szólóaknak fedezünk fel.
Ismeri övéit is övéi ismerik Őt!
Nagyon nagy áldás ez ránk nézve!
Mert ebben az Ő végtelen szeretete nyilvánul meg.
Abban, hogy annak ellenére, hogy tökéletesen
ismer bennünket, mégsem fordul el tőlünk.
Pedig ismeri mindazon gyöngeségeinket
és gyarlóságainkat,
melyeket, ha az emberek megismernének,
biztosan hátat fordítanának nekünk. Ő azonban nem!
Ő mindezekkel együtt szeret bennünket!
Ő a Jó Pásztor, aki lelkünk mélyéig
ismer és magáénak tart,
még az élete árán is megvéd bennünket!
Ő áldja meg életünket és szép vasárnapunkat!
Szeretettel:
Csukor Árpád