Az én Jézusom a Krisztus, akit azon az első
Virágvasárnapon hozsannázó tömeg köszöntött,
hogy azután néhány nap múltán „feszítsd meg!”- et
ordítva, – Rá halált követeljen:
„Pilátus ismét megkérdezte: Mit csináljak hát
azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondotok?
Azok újra ezt kiáltozták: Keresztre vele!” (Mk 15, 12-13)
Az Úr nyomába lépünk mi is ezen a vasárnapon,
hogy amint társai vagyunk életünk folyamán
a kereszthordozásban, ugyanúgy feltámadásának
és örök életének is részesei lehessünk majd egykoron.
Lényeges mozzanata a liturgiának ezen a vasárnapon,
hogy ezen a szentmisén az evangélium, az örömhír,
mint passió, – szenvedéstörténet, – hangzik el.
Ekkor különösen megrendült lélekkel hallgatják ezt
a jelenlevők hívő emberek.
Tulajdonképpen részeseivé válnak
Krisztus kínszenvedése történetének.
A szenvedéstörténetnek hallgatása,
– valójában elmélkedő átimádkozása, –
csatlakozás Megváltó Urunkhoz, – az Ő keresztútján.
Együttérzünk vele. És ezzel az együttérzéssel
válunk részeseivé a szent történetnek.
Oly annyira, hogy még a „feszíts meg!” kiáltása is,
részvevő szívünk számára bensőséges imádság.
Mert közben belegondolunk, mily szörnyű lenne
számunkra, ha az Úr nem ment volna fel a keresztre.
Isteni módon bonyolult és ugyanakkor
isteni módon egyszerű ennek a drámai gondolatnak
kifejtése a virágvasárnapi szentmise folyamán.
A virágvasárnapban tehát benne van, –
a Nagypéntek sötétsége, – de már benne van
Húsvét hajnalának derengő fénye is.
És mivel mindez a szentmise eucharisztikus,
szentségi keretében történik, – benne van
a Nagycsütörtök is, – összes ajándékával.
Ami a papszentelésnek, – és a szentmisének,
Urunk halálára és feltámadására való
emlékezésnek születése.
Talán lehetetlen is megfogalmazni, mit ünnepelünk,
– mit teszünk jelenvalóvá a magunk számára, –
ezen a napon. Egyszerűen a Virágvasárnapot!
Adja Isten, hogy idei ünnepünk is, –
(amikor sajnos a járványhelyzet miatt elmarad
a barkaszentelési körmenet és a legtöbb helyen
a passió ünnepélyes éneklése is),
a Virágvasárnap, és a Szent Három Nap, –
hitünk és életünk, – liturgiánk, – középpontja,
Jézus Krisztus Húsvétja,
– halála és feltámadása, – legyen számunkra
a bennünket megszentelő Lélek kiáradása!
Szeretettel:
Csukor Árpád