” Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat.” (Sören Kierkegaard)
Nem a létezés alapvető eleme ez, hogy Isten néha úgy eldob minket?…csak azért, hogy elkapjon? (Barsi Balázs)
Mint ahogyan a porszem nem feleselhet a szélvésszel, hogy hova vigye őt, úgy a szegény, elbukott lélek sem mondhatja Istennek: Uram, engem ne azon a módon üdvözíts, amelyen Te jónak látod, hanem azon, amelyen én látom jónak…(prédikációból)
„Az ember élete nem bűntől bűnig, hanem kegyelemtől kegyelemig tart.” (Barsi Balázs)
„Ébredj, ember, és döbbenj rá méltóságodra! Vedd észre, hogy Isten képmása lettél; eltorzult ugyan ez a képmás Ádámban, de visszanyerte régi alakját Krisztusban. ” (Nagy Szent Leó pápa)
„Csak a szív látja meg mindenben annak a végső valóságnak és bizonyosságnak nyomait, mely minden ember arcából, minden kőből és minden fűszálból rám tekint, hogy azt mondja nekem: van, aki szeret téged.” (Anselm Grün)
„Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.” (Márai Sándor)
„Hiányzik valami. Úgy hiányzik, mintha egyszer már az enyém lett volna és valaki elvette volna tőlem. Csak épp nem tudom, mi az.” (Fabio Volo)
„Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban.” (Szt. Ágoston)
„Az isteni Gondviselés mértéke velünk kapcsolatban akkora, amennyire bízunk benne. „(Szalézi Szent Ferenc)
„Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.” (Kassák Lajos)
„Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el, a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hűtlenségének lehetőségén, a szabadságot, amely nem fél kimondani a maga véleményét, az egybetartozás érzését, amely nagylelkűen tud adni, és örömmel elfogadni.” (Szent Ágoston)
„Kérje számomra Jézustól azon a napon, amikor először méltóztatik leszállni a mennyből az ön szavára, kérje tőle, hogy gyullasszon föl Szeretete tüzével, hadd tudjak azután önnek segíteni, hogy felgyullassza azt a szívekben.”(Kis szent Teréz Roulland atyának)
Alázattal, szeretettel apránként lehozni ide Isten országát. „Jöjjön el a te országod és legyen meg a te szent akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is.” Nem a magasba törve, gőggel, önzően, büszkén, hanem szétszéledve a Föld színén és mélyen meghajolva lehetséges ezt elérni.
„… Maga nem tudja még, hányféle kapcsolat van, az emberek négy-öt fogalommal gondolkoznak, van barátság, szerelem, rokonszenv, bizalom… De van más is, aminek nincsen neve. Van titkosabb és érthetetlenebb kapcsolat is, ami nem barátság, nem is szerelem, s mégis olyan forró és eleven, hogy nem lehet kitérni előle.” (Márai Sándor)
„Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik. „(Weores Sándor)
„Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.” (Weöres Sándor)
„Az imádságnak akkora ereje van,
hogy meg tudja változtatni az ember lelkületét:
a szív keserűségét édessé teszi,
a szomorút vidámmá, az ostobát bölccsé,
a félénket merésszé, a gyengét erőssé,
a vakot látóvá, a hideget forróvá.
A nagy Istent az imádság képes lehozni a kicsiny emberi szívekbe.”
(Helftai Szent Gertrúd)
„Isten a szív csendjében beszél. Isten a csend barátja, és nekünk hallgatnunk kell őt, mert nem a mi szavaink számítanak, hanem az, amit ő mond nekünk, és amit ő rajtunk keresztül mond.” (Kalkuttai Szent Teréz)