Van-e értelme az ökumenikus hétnek? Nem képmutatás ez? Lehet-e ma örömet találni Krisztus szétszakított testében? Merre tekintsünk, hogy igaz egységet fedezzünk fel egymásban?
Krisztus tanításában benne van az egységre való buzdítás: „Legyenek mindnyájan egyek” (Jn 17,21). Aki megpróbálta, talán már észlelte, hogy mindenkivel azért mégsem tudunk egységre jutni. Egy Krisztus-hívő sohasem fog tudni egységre jutni például egy ateistával, sem egy keresztényellenes vallásúval, egy bűnözővel, de még egy megtérni nem kívánó átlagemberrel sem.
Tudunk szeretettel lenni mindegyikük iránt, és tudunk megbocsátani is, de csak a KrisztusBAN élők tudnak egyek lenni. A fenti szentírási szakasz folytatásában ott áll világosan: „amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk“ (Jn 17,21). Eszerint a másokkal való igazi egységhez az út csak Jézuson át vezethet.
Hol van hát az ökumenizmus?
Minden évben eljön az ökomenikus hét, ahol együtt imádkozunk, együtt örülünk és egy kicsit talán el is szomorodunk. A felületen mozogva gyakran csak azt látjuk, mi minden választ el bennünket, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni a mélységekről. Úgy tűnhet, hogy minden januárban elmegyünk a közös imaestekre, de azután semmi sem változik. Mindig azt soroljuk szomorkodva, mi az, ami elválaszt. Pedig a mélységben egyek tudunk lenni. Mert a gyökereink egyek: ha visszamegyünk a Krisztus utáni első századokba, ahol az első nagy egyháztanítóink is éltek, ott a mélységekben nagyon is egyek vagyunk.
Ebben az időben, a konstantinápolyi zsinaton (381-ben) született meg a köztudatban gyakran „hosszabbik Hiszekegy“-nek is nevezett nicea-konstantinápolyi hitvallás is, amit a mai napig elfogad minden keresztény felekezet, és amit a katolikus szentmisében ma is mondunk.
Üzenet a sírból
Lelki feltöltődésnek pedig érdemes kiemelni a zsinat előtti időből Alexandriai Szent Atanáz püspök nevét, aki a maihoz kísértetiesen hasonló, egyházat megosztó körülmények között élt a negyedik században. Akkoriban nem a liberalizmus, hanem az arianizmus (=Jézus nem egylényegű az Atyával) terjedése osztotta meg az egyházat, sok pap állt az ariánus oldalra, és egyre kevesebben maradtak az igazak. Atanáz, mint az igaz hit nagy védelmezője, élete során többször kényszerült száműzetésbe, hosszú ideig pedig egy kripta mélyéből levelekkel segítette az igaz hit követőit.
Ő már nem érhette meg a konstantinápolyi zsinatot, van azonban egy csodálatos mű, az Atanáz-féle hitvallás, amit neki tulajdonítanak ebből az időből. Ez a 40 sor gyönyörűen szemlélteti az Igazság olyan szépséges részleteit, mint a Szentháromság, a Megtestesülés, és a Megváltás. Érdekessége, hogy az anglikán liturgiában a mai napig használják és a reformáció idején protestáns testvérek is átvették, sok hagyományos fordítása készült el. Senkit ne tévesszen meg a katolikus hit emlegetése, ugyanis a görögből eredő „katholikos” szó eredeti jelentése „egyetemes, teljes” a „merikos” (=részleges) szó ellentéteként. A korai egyházatyák írásaiban ezt a szót így kell érteni, nem pedig egyházat kell érteni alatta.
Atanáz a hitvallást állítólag e szavakkal adta át egy diakónusnak, aki eljött érte, hogy terjessze.
„Fogd és vidd el testvéreinkhez. Készítsenek róla sok másolatot, és terjesszék mindenfelé a városban. Ez az én hitvallásom, mindnyájunk közös hite a niceai atyák tanítása szerint. Nos, fiam, úgy jön ez a hitvallás, mint egy üzenet a sírból. Mivel a húsvéti öröm a sírból emelkedett ki, úgy kell lennie, hogy Krisztus igazsága újra meg újra a sírokból jöjjön elő. Így van ez ma, így volt a katakombák idejében. Sírjainkból ered az élet. És ez a hitvallás, amelyet kezedben tartasz, élni fog, és életet ad akkor is, amikor már csak a neve lesz meg az ariánusoknak, akik most azt gondolják, hogy övék a földkerekség.”
Ma a XXI. század rohanásában és modernizálódó hitéletében gyakran hajlamosak vagyunk idejétmúltnak tekinteni a régi egyházatyák írásait. Fedezzük fel most ezekben a sorokban azt a tisztaságot, amit nem szennyez be semmiféle emberi kiskapu vagy okoskodás, de kihúz belőle a szeretetteljes tanítás és az Igazság sohasem változó csendes ragyogása.
Olvassuk nyitott szívvel és nyitott lélekkel. Olvassuk újra meg újra és legyünk egyek a hitnek ebben a mélységében keresztény testvéreinkkel.
SZENT ATANÁZ HITVALLÁSA
Aki üdvözülni akar, *
mindenekelőtt szükséges, hogy a katolikus hitet tartsa;
Melyet ha valaki épen és felbonthatatlanul nem tart, *
kétségkívül örökre elvész.
Ez pedig a katolikus hit: *
hogy tiszteljünk egy Istent a Szent Háromságban
és Szent Háromságot az egyességben;
Sem a személyeket egybe nem elegyítvén, *
sem a természetet el nem választván.
Mert más az Atyának személye, más a Fiúé, *
más a Szentléleké;
De az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek egy az istensége, *
egyenlő a dicsősége, egyenlőképpen örökkévaló a felsége.
Amilyen az Atya, olyan a Fiú, *
olyan a Szentlélek.
Nem-teremtett az Atya, nem-teremtett a Fiú, *
nem-teremtett a Szentlélek.
Mérhetetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, *
mérhetetlen a Szentlélek.
Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, *
örökkévaló a Szentlélek;
És mindazonáltal nem három örökkévaló, *
hanem egy örökkévaló;
Miképpen nem három nem-teremtett, sem három mérhetetlen, *
hanem egy nem-teremtett és egy mérhetetlen.
Hasonlóképpen: mindenható az Atya, mindenható a Fiú, *
mindenható a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem hárman a mindenhatók, *
hanem egy a mindenható.
Azonképpen: Isten az Atya, Isten a Fiú, *
Isten a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem hárman istenek, *
hanem egy az Isten.
Azonképpen: Úr az Atya, Úr a Fiú, *
Úr a Szentlélek;
És mindazonáltal: nem három úr, *
hanem egy Úr;
Mert miképpen a keresztényi igazság kényszerít,
hogy külön mindenik személyt Istennek és Úrnak valljuk, *
úgy a katolikus isteni tudomány tiltja,
hogy három istent vagy három urat mondjunk.
Az Atya senkitől sem alkottatott, *
sem teremtetett, sem született.
A Fiú csak az Atyától vagyon: *
nem alkottatott, sem teremtetett, hanem született.
A Szentlélek az Atyától és a Fiútól vagyon: *
nem alkottatott, sem teremtetett, sem született, hanem származott.
Egy azért az Atya, és nem hárman vannak atyák,
egy a Fiú, nem hárman vannak Fiúk, *
egy a Szentlélek, nem hárman vannak a lelkek;
És ebben a Szent Háromságban semmi sincs elébb vagy utóbb,
sem nagyobb és kisebb, *
hanem a három személy egyenlőképpen örökkévaló
és egymáshoz képest egyenlő.
Úgy, hogy amint előbb mondtuk: *
mindenikben az egység a háromságban,
és a háromság az egységben tisztelendő legyen.
Aki azért üdvözülni akar, *
ilyen értelemben gondolkodjék a Szentháromságról;
De szükséges az örök üdvösséghez az is, *
hogy igaz hittel higgyen Urunk, Jézus Krisztus megtestesüléséről is.
Ez azért az igaz hit: hogy higgyük és valljuk, *
hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus Istennek Fia, Isten és ember.
Isten: időnek előtte, az Atyának lényegi valójából született, *
és ember: az anyának valójából időben született.
Tökéletes Isten, tökéletes ember: *
értelmes lélekből és emberi testből áll.
Egyenlő az Atyával istensége szerint, *
kisebb az Atyánál embersége szerint;
Noha Isten és ember, *
mindazonáltal nem kettő, hanem csak egy a Krisztus.
Egy pedig: nem az istenségnek testté változásával, *
hanem az emberi természetnek Istenhez való felvételével.
Egy nem a természeteknek egybeelegyítése által, *
hanem az egy személyben való egysége által.
Mert miképpen az értelemmel bíró lélek és test egy ember, *
úgy az Isten és ember: egy Krisztus.
Ő üdvösségünkért szenvedett, poklokra szállott, *
harmadnapra halottaiból feltámadott.
Felment mennyekbe, ül a mindenható Atyaistennek jobbján, *
onnan leszen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat;
Kinek eljövetelére minden embernek fel kell kelni testükkel együtt, *
és számot kell adni tulajdon cselekedeteikről;
És akik jót cselekedtek, örök életre mennek, *
akik pedig gonoszt, örök tűzre.
Ez a katolikus hit, *
melyet ha valaki híven és állhatatosan nem hisz,
üdvösségre nem juthat.