Kosztolányi Dezső így ír a rorátékról: „Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben, amely olyan, mint a szilva hamva, süveges, lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az ’Ó, fényességes…
Roráte
Hajnali 5 óra múlt. A konyhaasztalnál ülve, az ádventi koszorú néma társaságában félig csukott szemmel kortyolom a kávét. Odakint sötét van, a család még békésen szuszog, kell még nekem is néhány percnyi jótékony lebegés álom és valóság között. Velem szemben…