A szeretet időtlen…a szeretetben az a csoda, hogy nem a mában, nem is a holnapban, hanem az örökkévalóság mértékében kell nézni…
Vagyis, először juss el oda, hogy ne kapni, hanem adni akard a szeretetet, mert a szeretetnek ez az igazi természete, hogy ad.
Másodszor, juss el oda, hogy ha adod, ne várj viszonzást érte, mert a szeretet mindig gyümölcsöt terem, de nem biztos, hogy a te számodra.
Harmadszor…fogadd el, hogy az eredményt sem mindig láthatod, mert az általad adott szeretet gyümölcse nem biztos, hogy a mában érik meg. De biztos, hogy megtalálja a helyét és tisztábbá teszi, ami körülötte van.
Azután egyszer…váljon a szeretet a te tulajdonságoddá, öleljen körül téged és hordozd magaddal, bármerre jársz. Engedd, hogy tovább áramoljon belőled, mint a napból a melengető sugarak vagy a virágból az illat – függetlenül attól, kivel és merre találkozol, s hogy érdemtelen-e vagy nem.
Akkor meg fogod érezni, hogy ez több, mint amit valaha hittél. Hogy ez nem embertől ered.
Ne légy türelmetlen, mert a szeretet nem siet, nem ismeri az időt és nem szűnik meg a világ múlandóságaival.
A szeretetet elveszíteni sem tudod, mert amit te magadból adtál, – mindegy, hogy látták-e vagy sem, – az mindörökre a te lelked illatát viseli magán és az örökkévalóság színterén egyszer tehozzád tér majd vissza százszoros ajándékaival.
Ezért ne félj soha elsőnek szeretni, mert a szeretet egy csoda…