Előttünk áll egy új év, új lehetőségekkel. Legyünk más emberek jövő ilyenkorra. Az egyéb fogadalmak mellett idén határozzunk el egy lelki dolgot is, amivel közelebb kerülhetünk a jó Istenhez.
Az alábbi kategóriák ötletekkel próbálnak segíteni a lelki élet elmélyítéséhez. Ha csak egyetlen egyet választunk ki és megvalósítjuk, jövő ilyenkorra lelkileg új emberek leszünk.
- Több idő az imádságban
Egy atya fogalmazta meg egyszer: milyen szörnyű volna, ha a házastársunknak, szerelmünknek úgy nyilvánítanánk ki a szeretetünket, hogy reggel és este felolvasnánk neki egy verset, aztán csinálnánk a saját dolgunkat nélküle egész nap… És milyen sokan még ma is így vagyunk: elmondjuk az esti és reggeli verses imánkat, esetleg kéréseinket, és ez minden Krisztussal töltött időnk.
Fedezzük fel, hogy Krisztussal együtt lenni jó. Jó dolog odaadni egy kis időt – késő este vagy hajnalban, éjszaka…Jó dolog ülni, gyertyát gyújtani, gondolkodni Vele, Róla, vagy csak úgy együtt lenni csendben. Olvasni a Szentírásban szavait, kiönteni Neki a lelkünket, hálát adni, bocsánatot kérni, sírni, nevetni, tanácsot kérni. Hallgatni a csendben, hogy mit mond nekünk. Rózsafüzérben átélni az életét, vagy igazán átélve elmondani megtervezett imákat. Megérezni, ahogyan a szívünk tájékát átjárja az a meleg szeretet, ami Tőle jön ilyenkor. Megtanulni egy új imát. Imádságokat keresgélni, olvasgatni. Rendszeresen imádkozni valaki(k)ért. Elmondani a zsolozsma valamelyik részét. Vagy napközben, harangszókor az Úrangyalát. Szentségimádáson együtt lenni Vele. Minőségi időt adni NEKI, aki a legjobban szeret.
Válasszunk valamit, amire leginkább hívást érzünk, válasszunk hozzá egy betervezett időt is – hatalmas kegyelmeket fogunk kapni általa. - Egy misztérium közelebbről
Biztosan van olyan dolog, ami egy kicsit foglalkoztat, vagy kíváncsivá tett már a hitéletünkben. Menjünk utána, tudjunk meg róla többet. Ez lehet egy misztérium, lehet egy szent, lehet egy ünnep, vagy bármi, amit jó lenne jobban megismerni. Talán szívesen megtudnánk többet a Rózsafüzérről. Vagy a Szentlélek titkáról. A Pünkösdről, az Úrnapjáról, a Szeplőtelen fogantatás ünnepéről. A Szűzanyáról, az Oltáriszentségről, a szentáldozás szabályairól, a szentgyónásról, a liturgiáról vagy az egyházzenéről. Valamelyik szentünkről. Szent Ferencről, Szent Antalról, Szent Mónikáról, Szent Ritáról. Lisieux-i Szent Terézről. Vagy a pápáinkról. És megéltük-e már a húsvét titkát úgy, hogy részt vettünk a szent három nap minden szertartásán? Felfedeztük-e a szentségimádás forrását? Vettünk-e részt lelkigyakorlaton? Jártunk-e zarándoklaton?
Válasszunk egy dolgot, és merüljünk bele mélyebben. Előbbre fog vinni a lelki életben. - Egy idézet a Bibliából
Kevesen vagyunk, akik rendszeresen olvassuk a Szentírást. Ha eddig keveset forgattuk, ismerkedjünk vele. Nézzük meg, milyen fejezetei vannak, vegyük észre, hogyan kell keresgélni benne, mit jelölnek a számok, amivel egy-egy idézetet jelölnek. A Biblia tele van gyönyörű idézetekkel: keressünk olyat, ami megszólít, ami leginkább az életünkre illik. Vannak, akik egy-egy kérdésükkel találomra kinyitják a Bibliát, és az adott oldalon keresnek egy választ. Vannak, akik azt mondják, ez értelmetlen – ám mégis több értelme van, mint horoszkópokat böngészni. Szent Ferenc, mielőtt legelső testvérét befogadta, a Szentírást ütötte fel háromszor, hogy megkérdezze az Urat, mit tegyen. Ha még nem olvastunk soha semmit, azt tanácsolják, érdemes legelőször János első levelét elolvasni. Azután az evangéliumokat és Pál leveleit. Egész biztos találunk benne olyat, ami megragad minket, vagy olyan szakaszt, amit életünk mottójának választhatunk, vagy csak választ fog adni egy bennünk lévő kérdésre. Írjuk ki magunknak ezeket a szakaszokat, tegyük olyan helyre, ahol gyakran látjuk.
Gyakorlott Szentírás-olvasók elhatározhatják, hogy elolvassák végre a kevésbé ismert részeket, vagy hogy minden hónapra/hétre választanak egy igét, amit megpróbálnak az életükben is megélni az adott időszakban.
Hamar rá fogunk jönni, hogy a Szentírás nem egy egyszerű könyv, hanem egy élő üzenet, ami személyesen nekünk szól az Atyától. Utána nem tudjuk többé letenni. - A lélek tisztasága
Jól esik megfürödni egy fárasztó vagy mozgalmas nap után. Jól esik kezet mosni, ha bepiszkoltuk magunkat. Jól esik illatos, tiszta ruhába bújni, ápoltnak lenni, vágyunk rá. Egy gondozott kert, ahol virágok illatoznak, ugyancsak vonzóbb mint egy gazos udvar. Jó emberek vagyunk, de vajon tisztaság van a szívünkben, lelkünkben? Vannak-e képmutatásaink, helytelen vágyaink, szoktunk-e csúnyán beszélni, mondtunk-e rosszat valakiről? Ezek nem tűnnek nagy bűnöknek, talán nap mint nap találkozunk ilyesmivel, mégis talán a legjobban veszélyeztetik a lélek tisztaságát. Tudok-e megállni egy pillanatra? Tudok-e magamra nézni úgy, ahogy Isten nézne rám? Tudok-e továbbmenni úgy, hogy elhatározom, elhagyom ezeknek a gyengeségeknek legalább az egyikét? Be tudom-e látni, hogy egyedül nem vagyok rá képes, csak Istennel együtt? Merek-e Rá hagyatkozni? Merek-e a szeme elé kerülni, ha elbuktam? Hiszem-e, hogy bármit tettem, mindig van újrakezdés, újra felállás? És ha kérem Őt, segít jobbnak és tisztábbnak lenni?
Elhatározhatom, hogy gyakoribbá teszem a szentgyónásaimat, rendszeressé teszem életemben a lelkiismeretvizsgálatot. Bűnbánatot tartok, bűnbánati imákat imádkozom, böjtölök, vagy lemondok valamiről köszönetképpen, aminek a helyébe Istent teszem. Ha csak egyetlen gyengeséget le tudok győzni, az az egész lelkemre hatással lesz: ahogyan a hálónak egy pontját ha felemelem, a többi is jön vele. - Krisztus szeme
Embereknek van a legnagyobb szerepe az életünkben. Az emberi kapcsolataink nehezek, bántjuk egymást, haragot tartunk, hálátlanok vagyunk, nem tudunk bocsánatot kérni vagy megbocsátani. Vannak, akiket nem szívlelünk, akiket kibeszélünk, akiknél ha titokban is, de jobbnak tartjuk magunkat. Elfáradunk abban, hogy odafigyeljünk a másikra, elfogy a türelmünk, amikor valakinek a természete próbára tesz.
Mégis: Krisztus mindannyiunkért meghalt, azért is, aki nap mint nap káromolja őt és azért is, aki ellopja valamilyen értékünket. Annak is éppúgy meghallgatja imádságát és örül a megtérésének, mint az enyémnek. Egy picit se jobban vagy kevésbé. Ugyanannyira szereti, mint engem.
Tudok-e úgy nézni az emberekre, ahogyan Jézus néz rájuk? Imádkozzam és kérjem az Ő szemeit, hogy képes legyek rá. Hogy ne bioakadályt lássak egy lelassult idős emberben, ne ítéljem meg azt, aki erkölcstelen életet él, aki más mint én, aki nem ismeri Krisztust. Ne pletykáljak a háta mögött senkinek, ne mondjam, hogy nem tudom elfelejteni a megbántást, hogy nem tudok megbocsátani, mert Krisztus meg tud bocsátani.
Elhatározhatom, hogy nem viszonzom a rosszat rosszal. Áldást mondok azokra, akik megbántottak. Imádkozom azokért, akik bűnt követtek el, ellenem vagy mások ellen, vagy imádkozom azokért, akikkel nehezen értek szót, akiket nem kedvelek. - Megelégedettség és megosztás
Vajon a végtelenül jóságos Isten, amikor a világot megalkotta, nem azt akarta-e, hogy teremtményei ne szenvedjenek hiányt semmiben? Isten jót akar nekünk ma is azzal, amit ad. Mindannyiunknak tehát Isten elgondolása szerint van része a javakból, – az ember az, aki úgy gondolja, hogy neki még több kell, és a másét is magának akarja. El tudom-e engedni a birtoklás vágyát és az önzést, amivel magamnak akarok még olyan dolgokból, amikkel már rendelkezem? Felismerem-e, hogy szigorúan véve, minden, amiből többet veszek el, mint amennyi szükséges számomra, azt valaki mástól veszem el?
Tudok-e lemondani a második adag ennivalóról, a második szelet süteményről, a többedik lábbeliről, ruházati vagy elektronikai cikkről? Van-e feleslegem, amit értelmetlenül tárolok? Meg tudom-e osztani másokkal a javaimat? A lakásomat, az élelmemet, a ruháimat, az autómat? Tudok-e lépni az egyszerűség felé, megelégedni a szükségessel, továbbadni ingyen azt, aminek más talán örülne? Tudok-e támogatni nálam szegényebbeket? Tudom-e megosztani az időmet olyanokkal, akiknek az idő a vagyonuk? (pl. egyedül élő családtagok) Van-e olyan ember a környezetemben, akinek bármiben segíteni tudok? Akár a vagyonommal, vagy ha ilyenem nincs, akkor a tudásommal, képességeimmel, imádságommal vagy az időmmel? - Hétköznapi szentmise
Egy atya prédikálta egyszer, hogy nem az a luxus, amikor drága sportkocsival járunk dolgozni, hanem amikor meg tudjuk valósítani, hogy hétköznap is eljárjunk szentmisére. Élethelyzettől – és lakóhelytől – függően ez lehet nagyon nehéz, de biztos, hogy találunk azonnal több akadályt is, amit az útjába állíthatunk. A gonosz lélek is mindent elkövet, hogy ezt ne tudjuk megtenni.
A vasárnapi szentmisék életünk legnagyobb forrásai. A hétköznapi szentmisék még inkább. Mennyire más úgy kezdeni – vagy befejezni – a napot, hogy az Úr békéje a szívünkben van, és testével táplált minket. Ellát minket egy olyan titkos erővel, amitől könnyebben álljuk a sarat, amitől kedvesebbek, türelmesebbek, szeretettel teljesebbek leszünk. Lehet, hogy nincs időnk, lehetőségünk arra, hogy minden nap szentmisére menjünk: de bizonyára képesek vagyunk találni egy olyan napot a héten, amikor meg tudnánk valósítani. Azt gondolhatjuk, hogy elvesz abból a kevés időnkből, ám ha gyakorlattá tesszük, hamar észrevesszük, hogy százszorosan kapjuk vissza kegyelmekben az odaajándékozott időt. Keressünk egy napot a héten – akár hét közepén – és egy elérhető templomot, ahol reggel vagy este be tudunk térni egy szentmisére.