Régóta vártam, hogy egyszer engem is megérint,
S érintésétől én is meggyógyulok,
Egyszer majd én is meglátom Őt,
Megjelenik nékem is égi sugárban,tisztán, fényesen
Ölelőn.
Miközben vártam, tettem dolgomat,
Gyereket neveltem, haldokló anyát ápoltam…
Akkor éppen hajléktalanoknak ebédet osztottam,
Mikor megláttam őt.
A lángost piszkos kezébe fogta,
Az asztal fölé görnyedve nyámnyogott,
Fogatlan ínyével tépte, rágta a falatot,
S az asztal lapjára nyállal kevert hideg olaj
Csöpögött.
Én álltam ott, és néztem szánakozva,
Ő vaksi, csípás szemével rámnézett,
Fogatlan szája mosolyra húzódott,
Aztán lassan, nagyon lassan
Elcsoszogott.
Pár lépés után visszanézett,s feje fölött a glória
felragyogott.
Fotó: Marjai János, budapesttimes.hu
