Az ádventi készületben négy különleges szó jelenik meg: csend, bárka, várakozás, világosság. Négy külön elmélkedésben gondolkodhatunk erről. Induljunk a CSEND útján elsőként.
“Jézus egy békés, csendes éjszakán jön a földre, amikor az emberiség alszik. Csak a pásztorok virrasztanak. Születését magány és csönd veszi körül. Harminc éven át senki nem hallgatja őt. Názáretben lakik nagy egyszerűségben, elmerülve a csöndben, Józsefnek az ácsnak az alázatos műhelyében. Nyilvánvalóan már imádságban, önmegtagadásban és belső összeszedettségben él. Jézusnak ez a rejtett élete Isten csöndes árnyékában van.” (Robert Sarah)
Ádventkor a csendet keressük.
Ebben folyamatosan igyekszik megakadályozni minket a világ őrülete, a karácsonyi reklámok vibrálása, az elintéznivalók sokasága, és mindaz a nehézség, amivel még a saját életünkben szembesülnünk kell. Egy kicsit olyan, mintha az ádvent beköszöntével hirtelen felgyorsulna minden, hogy azért se hagyjon minket a csendben.
A boltokban a Last Christmas sokadik feldolgozása recseg, karácsonyi zene szól a liftben, a téren, a rádióban. Iskolai, óvodai, munkahelyi karácsonyok, angyalkázás, jótékonysági események, hangversenyek, előadások, ahol meg kell jelennünk. Decemberben van a legtöbb program. Vásárlások, akciók, meghosszabbított Black Friday. Sütés, főzés, nagytakarítás. Közben színes, villogó karácsonyi fények vesznek körül zenélő angyalkákkal. Szeretjük a karácsonyi hangulatot, de nem tudunk megnyugodni. Miért? Mert hiányzik a csend.
Nem így volt ez régen is? Az emberek jöttek-mentek Betlehemben, az összeírást intézték, hangoskodtak, vitatkoztak, élték az életüket. Közben Jézus megérkezett. Szegénységben és csendben jött el a Földre. Senki más nem vette őt észre, de az egyszerű pásztorok igen. Ők kinn éltek a természetben, a csillagok alatti csendben, füleiket nem tompította el világi zaj és meghallották az angyalok énekét.
A csend kinyitja nekünk a láthatatlan távlatokat.
Tanuljuk meg ezt a csendet a pásztoroktól. Isten a csendben cselekszik. Istent a csendben halljuk meg. Az életünk irányítását a csendben fogjuk felfedezni. A csend az igaz utakhoz tartozik. Csak a hamisság kiabál és tolja magát középpontba, mert neki nincs teremtett létjogosultsága. Ezért zűrzavart kelt, széthúzást és elidegenedést. Az igazság viszont összhangban van a természettel, és Isten teremtményeivel. Átlátszó és egyszerű, hogy a gyermek vagy a tanulatlan pásztor is követhesse.
„Minden, ami igazán fontos, csöndben történik.
Csöndben pattan a rügy és nyílik a virág,
Csöndben hajnalodik és alkonyodik.
Csöndben, lehunyt szemmel látunk túl a láthatón.
Csöndben, lábujjhegyen lehet csak lényünk belső rejtekébe lépni”
(Gyökössy Endre)
Vegyük kezünkbe az irányítást. Meneküljünk el a zsibongó művilágtól! Ha mi nem döntünk tudatosan másképp, elsodor minket a lényegtől. Merjünk nemet mondani, ha kell, egy-egy programra.
Keressük meg a saját csendünket! Menjünk ki a természetbe, tegyünk lassú sétákat a téli alkonyatban, álljunk meg egy folyóparton, kémleljük este a csillagos eget. A csend ingyen van!
Gyújtsunk meg egy gyertyát, keljünk fel hajnalban, töltsünk imával egy kis időt. Menjünk el rorátéra. Látogassunk meg valakit, akit már régen láttunk. Főzzünk jó illatú teát, olvassunk lelki olvasmányokat. Tegyük le a telefont. Tervezzünk. Változtassunk. Tegyünk valamit másképp, mint ahogy szoktunk.
Mindenkinek van valamilyen saját csendje, ami csak az övé, ami őt feltölti, és nem az energiáit csapolja le. Keressük meg a csendünket. Keressük meg ezt a csendet és mindennap szakítsunk belőle magunknak legalább napi félórát. Muszáj erőszakkal szakítani, de nem fogjuk megbánni.
“A szeretet csöndből születik.” -írja Robert Sarah bíboros „A csönd ereje” című könyvében. Mi pedig a szeretetet keressük, mi azt szeretnénk, hogy karácsonykor szeretet legyen a szívünkben.
Induljunk hát el a CSEND útján ma, és gyönyörű ádventünk lesz.