Az ádventben hármas várakozásban fonódik össze a múlt, a jelen és a jövő. „Visszatekintünk az Ószövetség idejére, amikor a választott nép fiai Messiást vártak. Ez az időszak jelenti felkészülésünket karácsony ünnepére, – megtéréssel és bűnbánattal. Jelenti ez a mi állandó Jézus felé való közeledésünket és az Ő állandó felénk való érkezését. A harmadik jelentése pedig, a Jézus második eljövetelére való felkészülés.
Az igazi szeretet képes türelemmel várakozni. Az Ünnep pedig, – biztosan közeledik! Ám életünk végső órája, és a végső idők bekövetkezése, – Jézus második, most már nem szegényes, hanem diadalmas elérkezte, – bármikor megtörténhet. Ezért felkészültnek kell lennünk! A felszólítás mindenkinek szól!
…Az Úr azt mondja: „Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.” (Mt 24,44)
Jézus nem ránk ijeszteni akar ezzel. Sőt éppen hogy azt szeretné, tudatában legyünk annak, – egykor majd eljön az a nap, érkezzen ez akár életünk végső napján, vagy a világ számára, annak utolsónapján, amikor biztosan meglátjuk Őt. Ugyanakkor ezt a nagy találkozást szeretetével és irgalmával akarja átszőni.” (Csukor Árpád)
Amikor az ádventi félhomályban felcsendül egy templomban a “Veni veni Emmanuel” kezdetű ének, a szívünkbe hatol, hogy micsoda várakozás és mekkora reménység lehetett Izrael népének szívében. Hogy a sötétségben mennyire várták az Üdvözítőt és mennyire magányosak voltak nélküle.
Ez a reménység a legtöbb mai emberből hiányzik. Még mi, hívők is nap mint nap elkeseredünk és nem látjuk a jövőt.
A világban ha körülnézünk, nagyon sok rossz vesz körül minket, nagyon sok olyan dolog, amin mi nem változtathatunk, kénytelenek vagyunk benne élni. Amennyiben a mi életünk már nem a világ fiainak életmódját követi, akkor számunka ez a második eljövetel egy csodálatos megmentés lesz. Ez a mi reménységünk a jelenkor sötétjében.
Ezzel várakozzunk és ezt vigyük el azoknak is, akik még a sötétben bolyonganak. Hogy reménységük legyen.