- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Mindig könnyebb megfutamodni, bezárni a szívünket vagy megsértődni.
Erre még a rosszindulatú ember is képes.
Könnyebb azt mondani, én megbocsátok, de a másik jöjjön és kérjen bocsánatot….Én nem haragszom, de keressen a másik, előbb egy kicsit megleckéztetem, egy kicsit szenvedjen, ha már megbántott…
Könnyebb elhatárolódni a szükséget szenvedőktől, a nem átlagos megjelenésűektől, a rossz előítéletűektől. Könnyű lenézni a nálam kisebbeket, az egyszerűbbeket, a betegebbeket, idősebbeket, fiatalabbakat. Könnyebb felületes kapcsolatokat kötni, képmutatóan mosolyogni és felületes párbeszédeket folytatni, mint vállalni az őszinte kapcsolatok rizikóját, amiben lekophat rólam a féltve őrzött aranymáz és meg is sérülhetek. Könnyű felajánlani, hogy szóljon a másik bármikor, amikor segítségre van szüksége, aztán amikor szól, nem ráérni. A széles utat választani mindig könnyebb.
Erre nevel a mai társadalom.
De Jézus ezt tenné?
Miért nem veszem fel a szeretet keresztjét és viszem magammal?
Miért nem tisztázom szemtől szemben, szeretettel a félreértéseket vagy a – vélt – sérelmeket azzal, akivel történtek?
Miért nem imádkozom azokért, akikkel nem tudok személyesen beszélni, azokért akik megbántottak, azokért, akiket nehéz szeretnem?
Miért nem szeretek tovább – csendesen akkor is, ha nem kapok érte semmit?
Jézus sehol sem mondott olyat, hogy ha nem szeretnek viszont, akkor nekem abba kell hagynom a szeretet gyakorlását. Ezt csak a sértődöttségünk, a nagyra nőtt egónk akarja.
Induljunk és keressük meg, hol tettük le a keresztünket útközben, vegyük fel csendesen, és lépjünk a mi Urunk nyomán, még akkor is, ha nem látszik az út vége. Kérjük Őt, hogy legyen velünk abban, hogy szeretetben való megoldást találjunk a nehézségeinkre.
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!
