„Itt van számunkra a bűnbánat ideje, hogy bűneinkért vezekeljünk és így lelkünket megmentsük”, mondja az Egyház a zsolozsmában. Szent Benedek, aki Regulájában az ősegyház szellemét őrzi meg számunkra, azt mondja: „Bár a keresztény ember egész életének folytonos nagyböjtnek kellene lennie, mégis legalább ezeknek a szent napoknak a megtartásában tanúsítsunk teljes buzgóságot, hogy a többi idő hanyagságait helyrehozzuk.” Hogy ezt a két tanácsot követhessük, meg kell ismernünk a nagyböjt lelkét, erre pedig két dolog segít: elmélkednünk kell a liturgiának a természet életével való kapcsolatáról, és ismernünk kell a történetét.
A természetben most folyik a tél és a tavasz közti küzdelem, de már a hó és a jég elmúltak, már új csirák rügyeznek, új virágok fakadnak. A liturgiában is lelki tavasz van, tart még a közöny tele és a bűn sötétsége, de bontakozik az új élet is. A kegyelem kipattantja a lélekcsirákat és bontakoznak az új, a szebb élet mennyek számára nyíló virágai. A „vita nuova”, melyről Dante énekel, ez a tavasz ígérete a természetben és a lélekben, és ennek az új életnek a szolgálatában áll a liturgia.
A Szent Negyvennapnak két jellegzetes belső tulajdonsága van: egyrészt ás elsősorban ez a keresztségre való előkészítésnek és arról való megemlékezésnek, másrészt pedig ez a töredelemnek ideje. Ezért kell, hogy a hívők ebben az időben nagyobb buzgósággal hallgassák Isten igéjét, több időt fordítsanak imádságra, hogy így készüljenek a húsvéti misztérium megünneplésére” – fogalmaz a Sacrosanctum concilium kezdetű zsinati dokumentum. (SC 109.)
Az Egyház nemcsak megemlékezik Krisztus húsvéti misztériumáról, hanem a liturgiában megújítja azt, hogy a hívők egyesülhessenek a Megváltóval és felfoghassák kegyelmeit.
A nagyböjt a szellemi harc ideje is.
Krisztus harcba szállt a sátánnal: böjtölése által, a kísértés visszaverése által, tanítása és gyógyító csodái által, legfőképpen pedig önként vállalt szenvedése és halála által. A kereszten látszólag vereséget szenvedett, de valójában halálának percében rontotta le a sátán birodalmát.
A nagyböjti lelkület elsődleges jellemzői: a külső élet visszaszorítása, magunkba szállás; bűnbánat, életünk jobbítására való szándék; az Egyház liturgiájával egyesülve a nagyböjti fegyelem fölajánlása.
A nagyböjtnek három fő sajátos gyakorlata van:
1. A böjt. Elsősorban az ételböjt, mert ez a legkeményebben, leginkább, szüntelenül figyelmeztetve felszögez minket Krisztus keresztjére. A böjt kiterjed más külső javakra: a kedvenc ételre, italra, szórakozásra, tréfálkozásra, alvásra, stb… Bár külső tett a böjt, de lényege egy belső valóság: az önakarattól való elfordulás, Istenhez való odafordulás.
2. Az irgalmasság. Ez kettőt jelent: adni – az egyházatyák tanítása szerint a böjt akkor értékes Isten előtt, ha az így megtakarított pénzből (időből, stb.) a nálunk szegényebbeknek segítünk. Az első Péter levél alapján: “a szeretet befödi a bűnök sokaságát”. A másik: megbocsátani. Őszíinte szívből, semmi viszonzást és hálát nem várva. Ez is bűnbánati cselekmény, mert Krisztus ennek függvényévé tette az ő bocsánatát.
3. Az imádság. A böjt és jócselekedet közvetve vonatkozik Istenre. Az imádságban, elmélkedésben, lelki olvasmányban a lélek közvetlenül Istenhez emelkedik: a teremtményektől a Teremtőhöz, a hasznostól az igazsághoz, az anyagiaktól a szellemiekhez, a hétköznapok túl sok külső eseményétől a belsőhöz fordul, kilép önmagától, hogy megtalálja igazi önmagát. A nagyböjt a több liturgikus ima, közösségi ima, magánima, templomlátogatás, vallási tanulás és olvasás megszentelt időszaka.
Nagyböjt első szakaszának liturgikus tárgya a keresztségi kegyelem, a bűnbánat, vezeklés, a nagyböjti megújulás, a böjtölés áldozata.
Az evangéliumban először a böjtölő és megkísértett Krisztust látjuk, majd az üdvösséget és bűnbocsánatot hirdető Messiást, vagy a gyógyító-evangéliumok jelképében a kegyelmi gyógyulást hozó isteni Orvost. A könyörgések a nagyböjti életgyakorlatra kérnek segítséget, s azt liturgikusan felajánlják Istennek.
Az Egyház segít minket a nagyböjt idején.
Anyai intelmén, megszentelő liturgiáján és a megszentelt nagyböjti gyakorlatokon kívül az Egyház jámbor szokások és ájtatosságok által is elő akar készíteni minket húsvét befogadására. Ilyen a keresztút, a nagyböjti lelkigyakorlatok, tanítások.
Tanácsok: Minden napnak saját miséje van – egyedi, saját szöveggel -, járjunk többet misére. Vegyünk részt a pénteki keresztutakon. Tervezzük meg nagyböjti étrendünket.
A nagyböjti elmélkedés alapanyaga lehet a nagyheti szertartások szövege, szimbólumai. Ezentúl pedig aki képes, jelentkezzen nagyheti liturgikus/énekes szolgálatra.
Fontos (elsősorban) az állapotbeli kötelességek jó teljesítése. Ezért csak annyi pluszt vállaljunk, amit meg is tudunk tenni, és nem megyünk tönkre abban sem lelkileg, sem fizikailag…
A kiegyensúlyozott katolikus emberben nem válik szét élesen a természetfölötti és természetes élet.
Lelki megújulásunkkal jól egybehangzik, s azt támogatja, ha nagyböjtben a számtalan elhanyagolt dolgok rendbehozását is erénygyakorlatként kezeljük: elmulasztott kötelességek, adósságok, halasztott beszélgetések, levelek, tavaszi nagytakarítás stb.
Források: katolikus-honlap.hu és Mária Magdolna Plébánia