Belegondoltunk-e már valaha, mi lett volna velünk, – mi lett volna az emberiséggel, – ha Mária nem mond alázatosan igent az Úrnak?
Az isteni kegyelem valószínűleg nem erőltette volna Krisztus megtestesülését egy olyan ember méhében, aki nem akarja…
Máriának nem volt feltűnő élete, nem hirdette jöttét semmi külső dolog és nem vette észre senki a távozását sem. Semmi olyan külső erénnyel nem rendelkezett, ami a kiváltságosság formáit mutatta volna, semmivel, ami őt kiemelte volna az átlagból.
Mária erénye belül a lelkében volt: a rendíthetetlen hit, az Isten iránt való engedelmesség és alázatosság. Ezért Isten őt szemelte ki arra, hogy lelkén keresztül beteljesedhessék az isteni ígéret a földön.
„Ime az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a te Igéd szerint.” (Lk 1,38)
Mai ismereteinkkel tudjuk, hogy az Ige testté lett és Mária az Úr alázatos szolgálóleányaként boldog lett, elnyerte az üdvösséget, a mennyei koronát. De Mária akkoriban még nem tudhatta ezt. Mi már az újszövetség UTÁN élünk, mi már tudjuk, hogy Jézus valóban eljött, sőt azt is, hogy feltámadt. Mi már a Szentléleknek is birtokában vagyunk. De Mária? Ő még csak az üdvösség ajándékának ÍGÉRETÉBEN élt! Mégis… teljesen odaadta magát az Úrnak.
A XXI. századra sokminden változott, de egy dolog mégsem: Isten országának továbbra is arra van szüksége, hogy az Úr mai ígérete beteljesedhessen és ennek mi alázatos segítői és engedelmes elfogadói legyünk. Isten országának sincs szüksége világi és celeb elismertségre, sem szálkás kockahasra, számítógépen megtervezett mellekre vagy menedzseri életre.
Ezért mi nők sosem fogunk örömben kiteljesedni, ha a feminizmus gőgös útját járjuk és a világi érvényesülést erőltetjük, – mert amire nekünk szükségünk van, az sokkal inkább a belső öröm, az alázat ereje és a lelki harmónia.
Ezzel tudunk megállni biztosan a világ útvesztőjében és mindenekelőtt ezt a kincset tudjuk odanyújtani a körülöttünk élő férfitesvéreknek, és a gyermekeinknek – gyengéden becsomagolva női finomságunk puha kendőjébe.
Ne féljünk szolgálóleányok lenni. Fáradtságunkban merjünk naponta Máriára tekinteni. „Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a csillagot, hívd Máriát.”– írja szent Bernát.