A halál kultúrájának új eleme: a gender-ideológia
Dr. Roska Péter atya előadása
A Szentatya karácsonykor arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell védeni az embert attól, hogy tönkretegye saját magát, és egy sajátos kifejezés, a ’gender’ szó veszélyes félreértelmezése kapcsán az emberi természet védelmére szólított fel. Mi van ennek a felhívásnak a hátterében, hogyan válhat egy kifejezés félreértelmezése ilyen veszedelmessé?
A gender szó félreértelmezése mögött egy új ideológia van. Az ideológia jellemzője, hogy a valóság elferdítésével akar elérni bizonyos célokat. Ehhez át kell alakítsa a nyelvet, amely a valóságot tükrözi. Bizonyos szavak új jelentést kapnak úgy, hogy a szó már az ideológia által eltorzított valóságot hordozza. Ha valakit a 40-es években megkérdeznek arról, hogy az árja fajhoz tartozik-e, akkor ez a kérdés nem egy egyszerű tesztkérdés arról, hogy ismeri-e a népek családjait, és hova sorolja a saját népét, hanem a szó magában hordozza a nemzeti szocialista ideológiát, amely magasabb és alacsonyabb rendű fajokat különböztet meg az emberiség népei között. Ha valaki az 50-es években azt kérdezi meg, hogy fontosnak tartod-e az osztálynélküli társadalmat, az nem egyszerűen azt szeretné megkérdezni, hogy akarod-e, hogy egyenlő esélyt kapjanak a szegények gyermekei, és egyenlő jogai legyenek szegénynek és gazdagnak, hanem a szó használata által a nemzetközi szocializmus gazdagok elleni gyűlöletet szító ideológiájához való viszonyodra kíváncsi.
A magyarban még alig ismeretes gender kifejezés helyes használata a férfi illetve a női nem társadalmi vetületét írja le, azt, hogy milyen jellegzetességet hordoz férfiúi és női mivoltunk. A gender-kutatás ennek értelmében azt vizsgálja, hogy miben különbözik és miben egyezik meg a férfi és a nő, mi az, ami biológiánkból, pszichológiánkból, nemünk természetéből fakadóan a sajátunk, és mi az, ami szocializáció kérdése. Ebben a felfogásban a gender a férfi illetve a nő biológiai identitásán alapul. Elterjedőben van azonban az utóbbi évtizedekben egy ideológia a gender-rel kapcsolatban, amely azt az abszurd nézetet képviseli, hogy a férfi és a női mivolt között egyáltalán semmi lényegi különbség nincs, pusztán szocializáció kérdése, hogy valaki férfivá vagy nővé válik. („Nem annyira biológiai meghatározottságunk miatt viselkedünk nőként vagy férfiként, mint inkább bizonyos társadalmi elvárások és régi hagyományok következtében.” – írja az előző kormány idején a középiskolások számára írt új magyar kiegészítő tananyag) Ennek a szemléletnek rohamos elterjedése az 1995-ös pekingi női világkonferencia után kezdődött. A konferencián a radikális femministák kampányoltak amellett, hogy a gender kifejezés – mely társadalmilag kialakított szerepként értelmezendő – egyszerűen helyettesítse a nőiség és férfiasság fogalmát, valamint töröljék az apa-anya, a férj-feleség szavakat. Ez többé-kevésbé sikerült is. A konferencia záródokumentumának főszerkesztője Rebecca Cook így fogalmaz: „A férfi és női gender a társadalmi valóság konstrukciói, meg kell szüntetni őket.” A radikális gender-femminizmus szerint a két nem egyáltalában nem létezik csak több különböző nemi irányultság. Az anyaságot szerepként és nem hivatásként, sőt elnyomásként értékelik. A férfi és női foglalkozások különbségeit teljesen el akarják tüntetni. A nőnek nem szabadna megengedni, hogy otthon maradjon, mert túl sok nő választaná ezt. A gender-perspektívát az oktatásba akarják beültetni a lehető legszélesebb körben Az államnak nincs joga megállapítani egy személy nemét, ezért a jogot is át kell formálni, mert az a természetes nemek alapján kategorizál. Mindez alapvetően a kultúra dekonstrukcióját célozza meg. Az egyes szerzők nézetei nyilván nem mind ilyen szélsőségesek, de a gender ideológia egy olyan egyre meredekebb lejtő, amelyen nem könnyű a megállás.
A gender ideológia tartalmazza azt a hipotézist is – amit eddig tudományosan senki be nem bizonyított, és amelynek inkább az ellenkezőjét kezdi kimutatni a tudományos kutatás – hogy a homoszexualitás nem a nemi identitás zavara, hanem veleszületett és megváltozhatatlan jellemzője az érintett személynek, valamint a homoszexuális kapcsolat éppoly értékes, mint a heteroszexuális. Itt szeretném megjegyezni, hogy a homoszexualitás eredetét kereső és terápiáját célzó kutatás az utóbbi évtizedben nagyot lépett előre. A narth.com weboldal angolul, a dijg.de weboldal németül ismerteti a kutatások eredményeit. Magyar nyelven sok értékes szakmai anyag megtalálható az embertars.hu weboldal gender cikkeit letöltve. (Több cikke az új vatikáni család-lexikon cikkének fordítása.) Átfogó ismertetést ad a gender ideológia németországi előretöréséről és veszélyeiről Gabriele Kuby: „A nemek forradalma” c. könyve, és kiváló szakmai cikkek sorozatát adja közre a gender kérdésről Dominik Klenk: „A nemek összezavarása” c. gyűjteménye. (megrendelhetőek: kairosz@hu.inter.net), a homoszexualitás erkölcsi kérdéseiről pedig a „Homoszexualitás katolikus szemmel” (megrendelhető: jelkiado@invitel.hu) című könyv. Mindhárom le is tölthető a Magyar Kurír weboldaláról.) Magyar összefoglaló cikk Tomka Ferenc atya tollából: http://kapmegyer.hu/?q=node/3847
A gender ideológia a valóságot a feje tetejére fordítja (a homoszexualitást tartván genetikus adottságnak és a biológiai nemet szocializáció eredményének). Ez az ideológia következtetéseiben egészen odáig jut, hogy az embernek joga van megválasztani nemét és nemi irányultságát. Gender-identitásnak nevezi azt, hogy valaki saját magát – éppen az adott életszakaszában – milyen neműnek és milyen szexuális irányultságúnak tartja (hetero-, homo-, bi- vagy transz-szexuális). Ez a felfogás semmibe veszi a teremtés nyelvét, amelyen a Teremtő Isten kommunikál az emberrel, így szembefordít Vele, aki őt férfinak vagy nőnek alkotta. (Testünk minden egyes sejtjében kódolva van, hogy férfi vagyok avagy nő. Az aktív homoszexuális életforma drasztikusan megnöveli a pszichés elváltozások, az AIDS és más betegségek kockázatát, és lecsökkenti a várható élettartamot) A Szentatya a vatikáni kúriának mondott karácsonyi beszédében azt állította: ez végeredményben arra vezet, hogy az ember elszakítja magát a teremtéstől és a Teremtőtől, mivel maga akarja megteremteni saját magát, és saját személyével kapcsolatban mindenben kizárólag maga akar dönteni. Ezzel ellenszegül az igazságnak és a teremtő Léleknek. A gender-ideológia egymástól is elszakítja a férfit és a nőt. Egymás kiegészítése és egység helyett ellentétes irányba viszi a nemeket. Bíró László püspök atya 2009-ben a Mexikói Családkongresszus üzenetét hozta: az élet és a család lobbiját kell megszervezzük a házasságot, családot felforgató élet-ellenes lobbikkal szemben.
A gender ideológia egyik fontos célkitűzése, hogy a homoszexuális kapcsolatot a heteroszexuálissal teljesen egyenértékűnek tüntesse fel. Ennek egyik eszköze a törvényi elismertetés. A nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a homoszexuális élettársi kapcsolatok törvényi elismertetése nem tükröz valódi cselekvésre való igényt, és a homoszexuális hajlamú személyek aránya a társadalomban jóval kisebb, mint azt hangoztatni szokták. Az 1948-ból származó Kinsey-jelentést, mely 10% homoszexuálisról ír, metodológiailag tarthatatlannak ítélte meg a szakma. Camille Paglia, aki maga is egyik vezéralakja volt a meleg-mozgalomnak, a könyvében leírja, hogy a 10% hangoztatása tisztán propaganda-célokat szolgált. (C. Paglia, Vamps and Tramps, 1994, 74. o.) Egy viszonylag új holland felmérés (Archives of General Psychiatry 58: 95-91, 2001), amelynek eredménye egybeesik egy USA-ban végzett felméréssel („Sex in Amerika: A devinitive Survey.“ Warner Books, New York, 1994) a férfiaknál 2,8, a nőknél 1,4 % ot állapít meg. Ahol a hsz élettársi kapcsolatokat legalizálták, ott is a hsz párkapcsolatban élőknek csak minimális kisebbsége regisztrálta magát, és ez is csökkenő tendenciát mutat. A német Max Planck Institut kutatási adatai szerint a skandináv államokban (Dánia, Norvégia, Svédország adatait figyelembe véve) az utóbbi években a törvény életbelépése óta a homoszexuális partnerkapcsolatok nem egész 1 %-át regisztrálták (0,76%-ot). Egy USA-beli felmérés (34000 diákkal) eredménye: a 12 évesek egy negyede (25,9%) bizonytalan a szexuális irányultságát illetően. (Remafedi,G., Resnick,M., Blum, R. and Harns, L. “Demography of Sexual Orientation in Adolescents.” Pediatrics vol 89, April 1992) Denis Prager, zsidó filozófus és író az etikai monoteizmus Micah Center-ének alapítója írja, hogy a homoszexualitás kiélése állami elfogadásának a nyugati civilizáció a tétje: ezzel ugyanis új emberképet alkotnak és az alapvető emberi mintaképek formálódnak át.
A gender ideológia szellemi táptalaja a marxista ideológia., mely a történelem lényegét az elnyomók és elnyomottak harcában véli felfedezni és céljául a konfliktusmentes osztálynélküli társadalmat tűzte ki. Engels szerint az osztályellentét és az osztályelnyomás első kifejeződése a monogám családban, a férfi és a nő kapcsolatában van. (A család, a magántulajdon és az állam eredete, 1884) A marxizmus a különbözőben egyenlőtlenséget, az egyenlőtlenségben pedig elnyomást lát. A gender ideológia nemcsak eltorzítja a valóságot, hanem agresszív módon megbélyegzi azokat, akik természetes és józan módon gondolkodnak a szexualitásról és a homoszexualitást a nemi identitás zavarának tartják. Az említett középiskolai tananyag így ír: „A mai európai uniós törvényi szabályozás annak az elvnek a társadalmi elfogadását tükrözi, hogy a heteroszexualitás feltétlen normaként való társadalmi előírása éppúgy az alapvető emberi jogok sérelmét jelenti, mint a rasszizmus és a szexizmus.” Megalkották a ’homofób’ kifejezést, amellyel azt sejttetik, hogy aki identitászavarnak tartja a homoszexualitást, az beteges félelemből teszi ezt, és elutasítja ferde hajlammal rendelkező embertestvéreit.
Magyarországon a gender ideológia eleinte egyértelműen a női egyenjogúság köntösébe bújtatottan jelentkezett. Nyilvánvaló, hogy nálunk ezen a területen valóban szükség van komoly előrelépésre. A közönség számára végül kézbe nem adott középiskolai kiegészítő tananyag és az óvodai nevelésről szóló elhíresült intézkedés azon része, mely a nemi sztereotípiáktól való tartózkodásra int, azonban már a gender ideológia gondolatait tükrözi.
Az emberi természet védelme
Benedek pápa hangsúlyozza, hogy az ember természete szerint férfi és nő és a teremtés eme rendjét tiszteletben kell tartani. A természetvédelemhez hasonlóan találóan az emberi természet védelmére hív. Meg kell védeni az embert attól, hogy tönkretegye saját magát, Isten kezének gyönyörű alkotását, aki férfinak és nőnek alkotott mivoltában üzenetet hordoz, mely nem gátja, hanem előfeltétele szabadságunknak. A házasság a ’teremtés szentsége’, melyet maga a Teremtő alapított, Krisztus pedig az Újszövetség szentségeként írt bele az Üdvösség történetébe. (Ef 5,31-32: „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart és a kettő egy test lesz. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.”) Ez is hozzátartozik az Üzenethez, amelyet az Egyháznak hirdetnie kell, amikor hirdeti a teremtő Lelket, aki jelen van az egész természetben, de különösen az Isten képmására teremtett emberi természetben. Ebből a nézőpontból kiindulva hív a Szentatya a „Humanae vitae” enciklika újraolvasására: VI. Pál pápa szándéka az volt, hogy védelmezze a szerelmes szeretetet a fogyasztói szexualitástól, védje a jövőt a mindenre igényt formáló jelentől és óvja az emberi természetet attól, hogy manipuláció tárgyává váljék. Amire itt Benedek pápa felhívja a figyelmünket az ennek az oly sokak által elutasított enciklikának a prófétai jelentősége. Az elmúlt évtizedekben fogamzásgátló mentalitás elterjedése által társadalmi méretekben elszakadtak egymástól a szexualitás lényeges dimenziói: a szeretet-egység kommunikációja és a termékenység. (A lelkipásztornak igen nehéz jól segítenie a mai világ mentalitásában szocializálódott keresztényeket.) A szexualitás és az emberi test igen sokak számára az önző gyönyörkeresés eszközévé silányult, egyenes út nyílt a személytelen szex, a pornó felé. Széles néptömegek válnak így érzéketlenné, szex-függővé, és fogadják el minden további nélkül a szexualitás eltorzult formáit. Egy híres antropológus kimutatta, hogy amikor egy kultúrában társadalmi szinten megtörnek a szexualitás törvényei, ott 3 generáció alatt megroppan a civilizáció. A 68-as szexuális forradalom óta a második generációban járunk, és máris szemtanúi lehetünk Európa demográfiai katasztrófájának. A gender ideológia a házasság és a család fogalmának összezavarásával, a fiatal nemzedék megtévesztésével súlyosbítja az európai demográfiai krízist. Sőt komoly elemzők szerint a jelenlegi gazdasági válság gyökerénél az Egyesült Államokban a családi házak piacának összeomlása, annak hátterében pedig a nagycsaládok válsága áll. (First Things: David P. Goldman: Demographics and depression) II. János Pál pápa így ír Emlékezet és azonosság c. könyvében (20. o.): „Isten törvénye erőszakos megsértésének egy formája…az európai parlamentre nehezedő erőteljes nyomás annak érdekében, hogy ismerje el a homoszexuális kapcsolatokat, mint a család alternatív formáját, amelyet még az örökbefogadás joga is megilletne… A rossz egy új ideológiája működik itt, mely még az emberi jogokat is az ember és a család ellen akarja fordítani.”
A szeretet- egységre meghívott ember tanúságtevő öröme
Vajon mire hív minket ebben a történelmi helyzetben a Teremtő és Megváltó Isten, a feltámadt Jézus? Ő maga sírva tekintett Jeruzsálemre halála előtt, és jövendölte meg annak pusztulását, mégsem mentette meg evilági, társadalmi értelemben. Nagyon sok mindent tett népéért, hányszor és hányszor akart egybegyűjteni őket, mint tyúk a csibéit (Mt 23,37), de nem hagyták magukat. Minket is szólít, hogy dolgozzunk nemzetünk, kultúránk felébresztésén, megújulásán, az emberi természet védelmén, de alapvető keresztény küldetésünk értelmében sokkal többre hív. Arra, hogy tegyünk tanúságot Róla, aki feltámadt a halálból és otthont készít nekünk, amelyben beteljesedik az ígéret, amit Isten képmásaiként, férfiként és nőként a testünkbe beléírva hordozunk: bensőséges személyes egységet megélni Azzal, aki feltétel nélkül szeret minket, aki Maga a személyes szeretet Egysége és saját életében részesít bennünket. A japán katekizmus az Isten Országát így definiálja: meghitt, bensőséges kapcsolat Istennel és emberrel. Ez a jó hír, az evangélium, aminek az öröme éltetni tud minket is, és életünk tanúsága által másokat is. Erre készülünk létünkkel és minden tettünkkel, gondolatunkkal, kapcsolatunkkal, melyben önmagunkat ajándékozzuk. Férfiúi és női mivoltunkból állandóan kihallhatjuk ahogy a teremtés beszédes nyelvén a Teremtő azt mondja nekünk: azért vagy, hogy ajándék légy, kiegészítsd a másikat, társává legyél és élet fakadjon szeretetben megélt egységetekből. A szexualitás kirugdossa az embert saját magából (Bíró L.). Mindezt a hitvesi szerelem és szeretet konkrét valóságában, és azon túlmutatva, más formában megélve a felebaráti szeretetben is. Egészen odáig, hogy mindennapi tetteidben, vagy nagyobb élet-döntésekben elajándékozod magadat. Ám a Teremtő Isten Megváltó is, aki a halálból életre támadt Krisztusban szól hozzánk: bátran fogadd el, ha ára van ennek a szeretetnek! A búzaszem akkor hoz termést, ha elhal. Úgy szeretni, mint Jézus azt jelenti, hogy szeretetből az életemet osztom meg a szeretett személyekkel. Annak a Lelke élteti a szeretetedet, aki tud újat kezdeni Veled a halálban is. Nem nagyobb csoda a feltámadás, mint a teremtés, amelyben a semmiből alkotott meg Téged a Mindenható.
Gyakorlati lépések
Melyek lehetnek azok a gyakorlati lépések, amelyek által fel tudjuk mutatni a Teremtő által alkotott férfi és nő egymást kiegészítő szépségét? Az egyik út lehet: felülvizsgálni saját gondolkodásmódunkat: mennyire éljük azokat a pozitív vonásokat, amelyeket saját nemi karakterünk lehetőségként ad? A nőiség és a férfi mivolt személyes erőforrásai különböznek is egymástól. Értékelem-e Istentől ajándékba kapott a férfiúi illetve női mivoltomat? Vállalkozom-e arra a kalandra, hogy egyre jobban fölfedezzem az ’ismeretlen földrészt’, a másik nemnek a világát? (Dobson: Amit a feleségekről tudni kell, Rohr: A férfi útja, Gray: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek…) Rá tudok-e újra és újra csodálkozni a másik nem szellemi, testi, lelki szépségeire, értékeire? (Az igazi másság a másik nem mássága – ez a nagy kihívás.) Sok ponton különbözik a férfi és a nő által kibontakoztatott érték-skála. Nagy segítség lehet az emberi természet védelme terén folytatott munkában a homoszexualitással kapcsolatos objektív ismeretek bővítése, megismerni azt a kálváriát, amit egy-egy ember gyermekkorában bejár, amelynek következményeképpen kialakul benne a homoszexuális hajlam. (Nagyszerű összefoglalása a témának egy konferencia-összegzés: http://www.gondola.hu/cikkek/69417 – a 35 perces kisfilm rajta van a Youtube-on is: „Megérteni a homoszexualitást” címmel)
Kultúránknak, társadalmunknak egyik problémája, hogy alulértékeljük a tipikusan női értékeket. Ez a szemlélet sok ponton ellentétben áll Jézus gondolkodásmódjával. A radikális feminizmus lényegileg ugyanezt teszi egy másik formában (= a nők agresszivitásban férfivá alacsonyodnak). Ami előrevisz, az a nők és a női értékek igazi értékelése egy olyan társadalomban, amely teljesítményre, érvényesülésre, pozícióra és presztízsre hajt. Ha a vezető beosztást valóban szolgálatnak és nem rangnak fogná fel a közgondolkodás, akkor nem lenne megalázó sok nő számára a vezetői helyek férfiakkal telítettsége. Ha a személyes élet csodája előtt megilletődne a férfi, és értékelné azt a személyes időt, amivel az édesanyja őt megajándékozta, akkor nem élné meg a felesége értéktelennek magát azért, mert otthon van a gyermekeivel és lemarad a szakmai előmenetelben. „A férfiak meg vannak hívva, hogy részt vegyenek a nők felszabadításának nagyszerű folyamatában.” (II. János Pál)
Fontos a férfi és nőnevelés, valamint a családi életre nevelés. A Családi Életre Nevelés program a katolikus illetve az önkormányzati iskolákban családórák keretében segíteni a fiatalabb nemzedéket abban, hogy készüljön a házastársi egység és az otthonteremtés nagy kalandjára, vegye komolyan a Teremtőtől a saját testében kapott üzenetet.
Az ifjúság tiszta életre segítésében nagyon sok lehetőség rejlik. Tomka Ferenc atya és munkatársai több képzést tartottak már az ifjúság tiszta életre segítésének pedagógiájáról az atya most megjelent ’Biztos út’ c. könyve alapján (SZIT). Erről a témáról igen sok anyag található az oli.katolikus.hu weboldal ’Tisztaságra nevelés’ menüpontjában. Roska Péter
Irodalom
Az ifjúság tiszta életre segítéséről: oli.katolikus.hu/tisztasagra-neveles
Deus Caritas est 1-11. fejezetek: katolikus.hu/roma/deus_caritas_est.pdf
M. B. Bonacci: Igazi szerelem (A szexualitás valódi jelentéséről, SZIT)
FÉK Tanári kézikönyv 1-2. (Kapcsolat és jellemépítés, Timóteus Ts.)
Családi életre nevelés, TCST oktatás: holnaphonlap.hu
Teljes szeretet (A Humanae vitae enciklikáról, Gy.fehérvári Érsekség)
Expedíció a Tau Ceti III-ra (társasjáték az 5. és 6. parancsolatról)
A Hittani Kongregáció levele a homoszexuális személyek lelkipásztori gondozásáról:
magyarkurir.hu/fajlok/hirek/25391/homoszexualitas_katolikus_szemmel.pdf
A Katolikus Nevelés Kongregációjának rendelkezése, 2005:
http://kurir.katolikus.hu/?m_op=view&id=7668
Daniel Ange: Még nem késő – levél egy homoszexuális fiatalhoz
Homoszexualitás és remény (USA Katolikus Orvosok Egyesülete):
embertars.hu/docok/embertars_6_1/Homoszexualitas%20es%20remeny.pdf
XVI. Benedek pápa a gender ideológiáról: magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=25242&rovat=3
Vingt-Trois: A gender-elmélet: magyarkurir.hu/?m_op=view&id=30434
Cikkek gender és hsz. témában az embertars.hu honlapon
D. Klenk: A nemek összezavarása (A gender ideológia – szakmai cikkek:
magyarkurir.hu/?m_op=view&id=30432
G. Kuby: A nemek forradalma (A gender ideológia – olvasmányosabb:
magyarkurir.hu/fajlok/hirek/25881/A_nemek_forradalma.pdf
A hsz. hajlam eredetéről, terápiájáról konferencia-öf.: http://www.gondola.hu/cikkek/69417
XVI. Benedek pápa a gender ideológiáról
A Szentatya a Római Kúriának mondott karácsonyi beszédének részlete
„Mivel a kereszténység egyik alaptétele a Teremtőbe vetett hit, igehirdetésünk nem korlátozódhat az üdvösség örömhírének terjesztésére. Az Egyház a teremtett világért is felelős, és ennek nyilvánosan hangot kell adnia. Óvnia kell a földet, a vizet, a levegőt, a teremtésben kapott közös ajándékokat, ám az embert is meg kell védenie attól, hogy tönkretegye saját magát. Szükséges az emberi természet védelme, az ember helyesen értelmezett ’ökológiája’. Nem elavult metafizika, amikor az egyház arról beszél, hogy az ember természete szerint férfi és nő, és a teremtés eme rendjének tiszteletben tartását követeli. E felfogás alapja a Teremtőbe vetett hit és a teremtés nyelvének megértése. Ha ezt semmibe veszi az ember, tönkreteszi saját magát, Isten kezének alkotását.
Ahogy a „gender” kifejezést gyakran használják és értelmezik, végeredményben arra vezet, hogy az ember elszakítja magát a teremtéstől és a Teremtőtől. Az ember maga akarja megteremteni saját magát, és saját személyével kapcsolatban mindenben kizárólag maga akar eldönteni. Ezzel ellenszegül az igazságnak és a teremtő Léleknek. Szükséges az esőerdők védelme, ám nem kevésbé fontos, hogy védelmezzük magát az embert, aki férfinak és nőnek alkotott mivoltában üzenetet hordoz, mely nem gátja, hanem előfeltétele szabadságunknak.
A nagy skolasztikus teológusok a házasságot, vagyis a férfi és a nő életre szóló szövetségét a teremtés szentségének nevezték, amelyet maga a Teremtő alapított, Krisztus pedig – anélkül, hogy megváltoztatta volna a házasság természetébe beleírt üzenetet – az Új Szövetség szentségeként írt bele az Üdvösség történetébe. Ez is hozzátartozik ahhoz az üzenethez, amelyet az Egyháznak hirdetnie kell, amikor hirdeti a teremtő Lelket, aki jelen van az egész természetben, de különösen az Isten képmására teremtett emberi természetben. Ebből a nézőpontból kiindulva kellene újraolvasnunk a „Humanae vitae” enciklikát: VI. Pál pápa szándéka az volt, hogy védelmezze a szerelmes szeretetet a fogyasztói szexualitástól, védje a jövőt a mindenre igényt formáló jelentől és óvja az emberi természetet attól, hogy manipuláció tárgyává váljék.” (Ford. a Magyar Kurír szövegének felhasználásával)
————————————————————————————————-
André Vingt-Trois bíboros, a francia püspöki konferencia elnöke a CCEE plenáris gyűlésén tartott előadást a gender-kérdésről magyarkurir.hu/hirek/?30434
A házastárs és a család fogalmának értelmezésében mélyreható változások mentek végbe az utóbbi időben. E fogalmak lényegének értelmezése jelenleg nagyban függ a gender-elmélettől, az 1950-es évek óta terjedő ideológiától, amely ma már referenciaként szolgál nemzetközi szervezetek és különböző országok politikája számára; sőt immár kötelező hivatkozási ponttá vált. Melyek a főbb gondolatai ennek az ideológiának, milyen problémákat vetnek fel ezek a gondolatok, és milyen kihívások következnek ebből a társadalom és az Egyház számára?
I. A gender-elmélet fogalma
A gender-elmélet – az állampolgári egyenlőség nevében – megkérdőjelezi a nemi különbözőség értelmét. A férfi és női nemet tehát társadalmi képződményként fogja föl, amelyet le kell bontani, hogy mindenki személyes irányultságának megfelelően teremthessen társas kapcsolatot. Foglaljuk össze röviden ezen ideológia fogalmait!
1. A gender-elmélet különválasztja a biológiai nemet a gendertől (társadalmi nemtől). Az ember fizikailag lehet férfi vagy nő, de valójában nem ez számít, hanem az, hogy az illető a férfi, női, homoszexuális, transzszexuális, vagy valami más – maga által jónak tartott – nemhez tartozónak tartja magát. Így mindenféle házastársi és családi forma létezhet. A létrejövő kapcsolatokat pedig, mivel léteznek, törvényesen el kell ismerni.
2. A nőknek meg kell szabadulniuk a férfiak hatalmától, és minden téren meg kell valósítaniuk az egyenlőséget. Ezért kell csökkenteni az olyan egyenlőtlenségeket, amelyek például a terhességgel kapcsolatosak (fogamzásgátlás, abortusz, munkavállalás).
3. A nemi identitás az ember vágyaitól függ, nem pedig nemiséggel bíró testétől. A törvényeknek figyelembe kell ezt venniük, és harcolniuk kell a diszkrimináció, különösen a homoszexuálisokat érintő hátrányos megkülönböztetés ellen. A hivatalos iratokon többé nem az ember neme, hanem „gendere”, vagyis társadalmi neme szerepel.
II. E fogalmak kritikája
Ez az új ideológia elrugaszkodott az emberi valóságtól.
1. A gender-elmélet elutasítja a nemiséggel rendelkező test fogalmát, hogy egyenlővé tegye a férfit és a nőt. Azt állítja, hogy mindenki saját szubjektív igényeinek megfelelően alkotja meg identitását, és az, hogy valaki férfi vagy nő, csupán kulturális képződmény. Itt ellentmondás támad az ember saját maga általi meghatározása, illetve a társadalom általi meghatározottsága között (természet és kultúra közötti konfliktus). Ez az elmélet az identitások uniformizálása érdekében a férfi és női hivatást is tagadja. Van azonban más út is, mint egy aszexuális társadalomkép felvázolása és követése.
2. A nemek egyenlősége az Egyház által is vallott érték. Egy tisztán instrumentális látásmód azonban meghamisítja az egyenlőség jelentését. Az egyenlősdiség szintjére redukált egyenlőség valójában újabb egyenlőtlenségeket szül, mint például Franciaországban, ahol az igazságszolgáltatás úgy ítélte meg, hogy az a törvény, amely gyermekenként két év nyugdíjkorhatár-kedvezményt ítél meg a nőknek, ellentétes a nemek egyenlőségének elvével. E megítélés szerint a férfiaknak is ugyanilyen mértékű kedvezmény járna, holott az eredeti cél az anyák szülésben és nevelésben betöltött szerepének értékelése és kompenzálása volt. Ilyen összefüggésben nehézkessé válik a valódi különbségtétel. Férfiak és nők kapcsolatát a hatalom és a versengés kontextusában mutatják be. A férfiakra úgy tekintenek, mint akik eltiporják a nőket és rosszul bánnak velük. Ha magunkévá tesszük ezt a megközelítést, megfosztjuk magunkat a kereszténység által kínált pozitív látásmódtól, amely a férfi és a nő egységét hangsúlyozza. Márpedig ezt az egységet valósítja meg és fejezi ki a keresztény házasság, amely az egyenlő méltóságon, a szabad választáson és a felek együttműködésén alapul. Ezt az egyenlőséget nem szabad összekeverni a férfi és a nő egyformaságával vagy hasonlóságával – még kevésbé két azonos nemű személy kapcsolatához hasonlítani.
3. A gender-elmélet a nemi identitás teljesen szubjektív látásmódját dolgozza ki. Pontosabban fogalmazva, a nemi „irányultság” kerül az „identitás” helyére, amely így elveszti objektív mivoltát. A személy nem egyesülhet a másikkal kizárólag saját maga által meghatározott irányultsága alapján. A társadalom sem egyéni, a házastársi kapcsolat és a család jelentésével ellentétes irányultságok alapján szerveződik. A férfi és a nő identitásának ennél objektívebb megközelítését kell előnyben részesítenünk.
III. Kihívás az Egyház számára
A világnak és az Egyháznak már sokszor kellett szembenéznie a közösségi élet értelmezését veszélyeztető ideológiákkal (ld. Caritas in veritate 14). A férfi és a nő valóságának értelmezését és hivatását illetően az Egyház olyan látásmódot ajánl, amely kettőjük együttműködésén alapul, és elhatárolódik a gender-elmélet harcias és gyanakvó felfogásától. Az Egyháznak három kihívásra kell válaszolnia.
1. Az, hogy minden ember egyenlő, nem jelenti, hogy minden érzelmi kötődés alkalmas arra, hogy párkapcsolat, házasság vagy család alapja legyen. Bizonyos élethelyzetek érzelmi viszonyai nem jelenthetik a házasság vagy a család intézményének alapját, és nem szolgálhatnak viszonyítási pontként. A működőképes házasságnak és családnak objektív és egyetemes tulajdonságokra kell épülnie.
2. Az Egyháznak gondja van az emberekre és figyelemmel van élethelyzetükre, de fontosnak tartja az objektív realitásokat is, mint a nemek különbözőségét és a közjót. Az egyéni érdekek és a nemek közötti háború jegyében folyó hatalmi harc árt a férfi és a nő együttműködésen alapuló kapcsolatának, hivatásuknak és a társadalmi köteléknek.
3. Intézményi működésében és lelkipásztori küldetésében az Egyház nem igazodhat a gender-szemlélethez. Az egyenlőség címén elvárnák, hogy minden egyházi szolgálat bárki számára nyitott legyen, és a családpasztoráció is a gender-szemlélet alapján működjék. A Katolikus Egyház karitatív szervezeteinek nem szabad ezt a szemléletet alkalmazniuk, sem elfogadniuk, sem terjeszteniük, mint ahogy ez megfigyelhető a nemzetközi szervezetekkel történő szerződéskötések esetében, amikor egy-egy szervezet, ha csak hallgatólagosan is, de elfogadja azok gender-elmélettel kapcsolatos feltételeit. Ez az elmélet ellentétes a józan ésszel, akár az elemi logikából, akár a teljes körű emberi fejlődés szükségességéből indulunk ki (vö. Caritas in veritate).
Konklúzió
A gender-elmélet nyomán számos olyan szabályozás jött létre, amely megváltoztatja és összezavarja a férfi-nő kapcsolat, a házasság és a család jelentését. Ez az ideológia ellenségeskedést szít férfi és nő között. Alapjaiban kérdőjelezi meg a házastársi viszony, a család és a nemzés értelmét. Összekeveri a nemi identitást egy-egy sajátos szexuális irányultsággal, például a homoszexualitás és az interszexuális állapotok esetében. Sohasem lesz az egység, az összetartás és a társadalmi béke forrása. Számos vészes kihatása lesz a társas kapcsolatokra és a jövő nemzedékekre nézve, mivel mindinkább összezavarja a személyes emberi lét alapvető viszonyítási pontjait.
Feladatunk az, hogy felmutassuk a férfi és a nő hivatását, és rámutassunk a házasságban történő elköteleződés értelmére. A házasság sokféle termékenység forrása, és visszavonhatatlansága által a tartós egység és a személyes kibontakozás útja. Feladatunk az is, hogy emlékeztessünk: kizárólag a férfi és a nő között létrejövő házasság ad életet, nyitja meg a jövőt és hordozza a reményt. Szellemi síkon ez a kapcsolat jelképezi Isten szövetségét az emberiséggel, és ezért a Caritas, a szentháromságos szeretet valódi jele.
A cikk megjelent Roska Péter atya 2012-es előadása alapján az Újpalotai Templom honlapján.