Gyakran hallom: „pénz és hatalom” – a legfontosabb, amire az emberek törekszenek napjainkban. Ha egy fiatalt megkérdezünk, hogy milyen céljai vannak az életben, akkor nagy eséllyel vagy még nem tudja, vagy egy jól fizető állás, vagy a hírnév fontosságáról kezd majd beszélni. Sztárnak lenni sok esetben csupán hullócsillag életet jelent. A vagyon pedig olyanoké lesz végül, akik elherdálják.

Hogy lehet az, hogy a mi Szent Erzsébetünk lénye, még 800 év elmúltával is fényes csillagként ragyog felettünk, még most is sztár, bár a vagyonát szétszórta? Életpéldája a szeretetszolgálatban tevékenykedőknek minta értékű. Fiatalokra jellemző magatartás az akaratosság, az engedetlenség. Egy ilyen kislány képét mutatta fel a türingiai Wartburgban, ahová 4 évesen került. A korabeli udvari etikett majmoskodó, cirádás stílusa zavarta az egyszerűbb körülmények közé született Erzsébetet. Különcsége ellenére bájos, kedves lénye szélesre feszítette a vár népének szíve ajtaját, nem úgy Zsófiáét, a leendő anyósét.

Ifjú jegyese, Lajos is nagyon megszerette. Annak ellenére, hogy a szülők boronálták össze a gyermekpárt, valódi vonzalom és szerelem alakult ki köztük. Félő volt, hogy Erzsébetnek távoznia kell Magyarországra, mert nem bizonyult elég méltónak az előkelő főúri család nívójához. Ezt megakadályozandó Lajos már 14 évesen feleségül vette. Boldog házasságukból 3 gyermek született.

Férje mellett Erzsébet kivirult. Bátran megszeghette az udvari etikettet. Ha Lajost hazavárta, eléje lovagolt kitörő örömmel üdvözölte, férje pedig az udvari emberek megrökönyödésére egy asztalnál étkezett vele. Hát, nem volt könnyű a királylányok élete! Ezért maga Erzsébet is sokat tett. Böjtölt, vezekelt, rengeteget imádkozott. S bár szerelemmel szerette férjét, szívének trónusára Istent helyezte.

Mi lehet egy boldog házasságban élő háromgyermekes anya legnagyobb félelme? Mindössze 20 éves volt, amikor férje keresztes hadjáratra indult. Az út során súlyosan megbetegedett és meghalt. Erzsébet számára ezzel végleg bezárult a világi élet kapuja, életét a ferencesek harmadrendjében teljesen Isten és szegényei szolgálatára szentelte. Özvegyi javait szétosztotta. Ispotályt, kórházat rendezett be, ahol a betegeket maga is gondozta. A rajta lévő szürke ruhadarabon kívül semmit sem tudott magáénak.

Az elesettek és a rászorulók iránti együttérzése korábban is megmutatkozott. Dögvész és éhínség idején felnyittatta az éléskamrákat és a háziak legnagyobb megrökönyödésére, minden élelmet szétosztott a rászorulók között. Wartburg várából titkon, lopva csempészte ki a kenyeret az éhezőknek. Sógora, Henrik, az egyik ilyen alkalommal feltartóztatta és követelte, hogy mutassa meg neki, mit visz a köpenye alatt. Erzsébet ijedtében csak annyit mondott, hogy rózsákat, jóllehet tél volt. De láss csodát! Amikor Henrik a letépte Erzsébet felsőruháját, alatta kenyerek helyett valóban csak rózsákat talált.