- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Mária, a csodálatos, az alázatos, az erős, az engedelmes! A mi égi édesanyánk. Aki elfogadta Jézusáért a fogantatás felkavaró és a születés kényelmetlen körülményeit, aki önzetlenül táplálta és felnevelte Őt. Aki hallotta a szavakat, hogy „ki az én anyám?“…és a háttérbe vonulva szerette Őt tovább, amikor már nem róla szólt a történet.
Mária, aki emberi, és anyai szeretettel szerette a Fiút. Aki végignézte, ahogyan bántalmazzák, ahogyan megölik. Nem tehetett semmit érte, tőr járta át lelkét a fájdalomban, de mindig ott maradt. A tanítványok is elfutottak, de ő maradt, és kísérte útján a keresztig. Mária, aki, visszakapta fiát a feltámadásban, de el tudta engedni Őt, amikor az Atyához ment. Hitben és reményben, hogy bár most itt marad nélküle, valamikor valahol vele lehet még. Elfogadta Istentől és odaadta Istennek. Nem birtokolta, csak kísérte.
Így szeressük a gyermekeinket.
Ha pedig van olyan ember az életünkben, aki önzetlen szeretettel kíséri életünket, akire számíthatunk, adjunk hálát érte minden nap. Ha nem találjuk, kérjük a kegyelmet, hogy felismerjük őt, mert az Úr mindannyiunk mellé küld kísérőket. Ha nem sikerül felismernünk, legyünk mi ilyenné valaki számára. Az Úr megmutatja, kinek van szüksége ránk. Úgy kísérjük őt, mint Mária: fellengzős szavak nélkül, nem ráakaszkodva, hanem csendesen, mindig annyit adva, amennyi kell belőlünk. Imádkozzunk érte és szeressük. Az igaz szeretet próbája ez, amikor megtapasztalhatjuk, hogy a krisztusi szeretetnek nincs szüksége viszonzásra.
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!