Mintha álmodnék: Az idő újra a táncparkett mellé repít…
Nézem, ahogy ők ketten táncolnak. A fiú forgatja a lányt, aki kecsesen időnként társa karjába simul, aztán váratlanul, kacéran szemébe néz. Máskor nagy lendülettel fordul meg a fiú körül. Sugárzik az összhang. Aztán a fiú felkapja a lányt és forogni kezdenek. A lány a fiú ölében elegánsan homorít és egy mosollyal arcán kinyújtja feje fölé a kezét. És csak forognak-forognak-forognak… együtt. A fiú erősen és biztonságban tartja a lányt, aki önfeledten rábízza a szédítő forgásban magát a párjára. Ha bármelyikük kicsit másként lépne vagy mozdulna, felborulna az egyensúly. Szó sincs erről. Tökéletes az egyetértés.
Olyan ez a tánc, mint az élet. A pár időnként eltávolodik egymástól egy-egy pillanatra és – ha a zene úgy kívánja – tesznek egy pár távolodó lépést, majd újra megfogják egymás kezét és mélyen egymás szemébe néznek. Őszintén.
A muzsika ritmusa gyorsabb, mint az élet. Tudom, az életben lesz idő, amikor nem sikerül minden lépésük a legjobban. Vajon hogyan mondhatnám nekik?!? Ha majd nem szól a dallam, ami vezesse őket, ha majd azt hiszik, hogy más ritmusra dobog a szívük, akkor is meg fogják találni egymás kezét! Ha keresik… És kell is keresni. Csupán keresni kell.
Ők még nem tudják, de az élet olyan, mint a táncuk. Ha jól járják, akkor bármi is történik, újra és újra egymásra fognak találni. Mint most, amikor a zene elhalkul és mire véget ér, újra egymás mellett állnak. Immár: EGYként.
Hirtelen rádöbbenek, hogy nem álom ez a néhány perc, de a gondolat még tovább járja táncát bennem:
Az imént még az ütem tartott ritmusban Titeket, de hiszem, hogy majd egyre nagyobb lesz a szeretet ereje ennél, ami összetart. Úgy lesz jó, ha nem csak egymásból merítenétek a szereteteteket! Keressétek a forrást. A forrást, amiből a mindent túláradó, bőséges és az igazi szeretet fakad. Ígérete szerint olyan túlcsorduló mértékkel fogja mérni Nektek magát, ami elegendő lesz a legnehezebb időben is. Ne féljetek rááldozni időtöket keresésre és akkor Ő minden képzeleteteket felülmúlva, pazarló módon fog megjutalmazni olyan értékekkel, amik messze fölülmúlják az anyagi világ javait. Meg fog tanítani Titeket arra, hogy a szeretet fontosabb, mint bármi más. És ennyi elég.
Keresni Őt viszont már most kell.
Ne higgyetek annak a hangnak, ami azt súgja belül, hogy ráértek később! A hang rafinált lesz: azt mondja majd: „Van fontosabb dolgotok most. Még ezt is, azt is meg kell tenni.”
Ez nem igaz! Tudja ezt a hang is. A legfontosabb vereségét akkor szenvedi el, amikor Ti azt az első ici-pici időt a Forrás keresésére fordítjátok. Ez a Ti győzelmetek lesz, amihez majd vissza lehet térnetek. Ha bármikor érzitek majd, hogy erőtök fogytán, a szeretet halványul vagy szürkül, hogy a zene halkul: keressétek meg újra és újra Őt, a Szeretet Gyökerét!
A zene elcsendesedik, de a varázslat nem szűnik meg. Büszke vagyok arra, hogy ez a férj és feleség – immár egy pár – Ti vagytok itt előttem a táncparketten.
(K.I.)
Kép: freshwallpapers.com